2017. február 6., hétfő

Újra itt

Sziasztok!

Először is boldog új évet kicsit nagyon megkésve. :)

Az utolsó bejegyzésem ótamárlassan két hónap telt el. Nem is igazán van mit mesélnem róla. Ünnepek, együtt a család, ajándékok meg hasonló dolgok. Januárban dolgoztam, hogy kicsit megalapozhassam a következő szemeszter indulását. :)
Mert bizony már itt tartunk. Ma volt az első nap. Pedigmég csak nem régvolt augusztus amikor beiratkoztam,erre meg már elkezdődött a második félévem is.
Szorítsatok, mert ez egy kicsit nehezebb lesz mint az előző.

2016. december 14., szerda

Küldetés teljesítve 2.

Sziasztok.
Mint ígértem itt is van a Küldetés teljesítve 2. része, ami nem mást, mint az egyetemet jelenti.
Sokaknak éppenhogy elkezdődött a vizsgaidőszak és azon aggódnak, hogy mennyire nem lesz Karácsonyuk meg a szilveszteri bulit is ki kell hagyniuk, azok miatt a fránya januári vizsgák miatt, melyekre muszáj lesz tanulni.

Szerencsésnek érzem magam, mert bár valóban nem minden tárgy úgy sikerült, mint amire számítottam, de én tegnap, vagyis 2016.12.13-án sikeresen befejeztem az első egyetemi félévemet és így egészen január végéig szabad vagyok. Vagyis úgy terveztem, hogy a decembert otthon töltöm, de januárban már dolgozni szeretnék és jövök vissza januárban valami jó kis diákmunkát keresni.

Szóval mindenkinek, aki még csak most áll neki a vizsgáknak sok sikert sikert kívánok. És ne feledjétek, sose hagyjon el benneteket a remény.!

2016. december 10., szombat

Küldetés teljesítve 1.

Sziasztok!

Képzeljétek ma, vagyis pontosan 2016.12.10. 01:00-kor befejeztem egy könyvet. Tudom ez nem nagy meglepetés, de ez a könyv most már különleges, mert ő lett a 100-ik ebben az évben.


Bizony, 21 nappal az év vége előtt sikerült elolvasnom 100 könyvet. Nagyon örülök neki, hogy ezt a célt amit januárban kitűztem magam elé elértem. Főleg azért, mert a következő félévem nehezebb lesz és sokkal jobban szeretnék teljesíteni.

Ezen a linken megtalálhatjátok azt a 100 könyvet, amit idén elolvastam. Az igazság az,hogy sokkal több könyvet olvastam el, vannak olyanok amik a listában nincsenek benne, mert már olvastam őket és az év folyamán kedvem támadt újra elővenni.

Jövőre kevesebbel indulok, de remélem azt is sikerül teljesíteni.
Ha valamelyik megtetszett,akkor nyugodtan kérdezzetek vagy csak olvassátok el. ;)

2016. november 16., szerda

Egy visszautasítható ajánlat

Sajnos betegség miatt nem tudtam elmesélni Nektek, hogy mi is történt velem egyik bulizásunk alkalmakor.

Már majdnem két hete történt az egész.
Barátnőm elrángatott magukkal péntek este bulizni,mondván, hogy muszáj kimozdulnom és nem csak bent kuksolni a szobában. Nem is ez a lényeg. Jól éreztük magunkat, tehát egyáltalán nem bántam meg, hogy beadtam a derekamat. Aztán az este folyamán mégis történt valami olyan, ami eddig velem sosem fordult elő. Sőt eddig csak hallottam róla,környezetemben még senkivel sem történt ilyen. Egy srác meginvitált a mosdóba. Amikor megkérdezte, hát még a szavam is elállt. Persze meg sem fordult a fejemben, hogy igent mondjak neki. De lepörgött előttem, hogy hogyan érezném magam utána. Eszembe jutott, hogy mennyire képtelen lennék a tükörbe nézni, vagy azoknak a szemébe, akik szeretnek és még ha nem is tudnák, hogy mibe mentem bele én ítélkeznék magam fölött helyettük is. A pasik mit képzelnek, hogy mindent lány csak egy tárgy amit használnak aztán elhajítanak? Persze vannak kivételek, és nem minden pasi ilyen. Mi lányok voltunk a hibásak. Vagyis azok a lányok, akik az ilyen ajánlatokat elfogadják vagy éppen ők maguk kezdeményezték az ilyen alkalmakat. Miattuk olyan nehéz nekünk rendes lányoknak, olyan fiút találni akik nem akarnak kihasználni minket.

2016. október 30., vasárnap

5 éve már

Az idő csak halad és az ember csak a fontos,meghatározó pillanatokra emlékszik.

Az október egy nagyon nehéz hónap számomra érzelmileg. Pedig életem legjobb hónapjának indult. Miért ne lett volna az, hiszen a hónap elején ünneplem a születésnapomat és mint a tavalyi bejegyzésben is említettem más meghatározó dátumok is kapcsolódnak ide. De már a szülinapomat is beárnyékolja a szomorúság, a veszteség.
Hát akkor nézzük meg mi történt öt éve, amely hatalmas boldogságot,majd még nagyobb szomorúságot hozott nekem ebben a hónapban.

2011.10.15 - szombat este unokatesómmal egy bulit tartottunk, ahol - talán még pont tizenötödike volt - megismerkedtem Vele. Tisztán emlékszem, amikor elkezdtünk beszélgetni,és hogy egész héten mennyire izgatottan vártam a válaszait és hogy mi fog kisülni ebből. Már akkor szerelmes voltam bele.

2011.10.22 -  ismét egy szombat. Az első randink. Nagyon izgultam egész nap. A lehető legjobbat akartam nyújtani. És jól sikerült. Boldog voltam, amikor hazahozott,pedig még az első csók sem csattant el.

2011.10.27 - Ha már az első csók. Elérkezett a második randi és végre az első csók is. Másfél hetet vártam rá, de megérte. Rá megérte várni.

2011. 10.30 - A harmadik randi. Eredetileg csak 31-re terveztük, de átrendezte a délutánját,hogy szabad legyen. Meglepett vele. Izgalmasra sikeredett. Balatonra mentünk, és rengeteg vicces történetet mesélt. Nagyon romantikus volt az egész este. Egész végig beszélgettünk. Olyan volt mintha nem is a harmadik randinkon lennénk, hanem csak kikapcsolódni mentünk volna. Persze, szerintem külső szemmel lehetett látni, hogy igencsak az elején tartunk a kapcsolatunknak.
Ami igazából akkor még nem is volt az. Pár héttel később, amikor még mindig találkozgattunk és egyebek ;), akkor kérdeztem rá - rengeteg ember unszolására - hogy mi most akkor együtt vagyunk-e. Iszonyatosan boldog voltam, hogy igent mondott és hivatalosan a balatoni estétől számítottunk egy párnak. Bár a könnyebbség miatt a hónap utolsó napján ünnepeltünk.

És hát eltelt ez az 5 év, de sajnos nem jól végződött. Pedig mennyivel könnyebb lenne megírni boldogan, mosolyogva, hogy igen akkor Ő lépett be az életembe és még mindig 5 hosszú év után is együtt vagyunk, kibírta mellettem, elviselt engem. De nem. Nem így történt. 3 éve már nem része az életemnek és nem is lesz már soha. Ennek az időnek elég kellett volna,hogy legyen és el kellett volna felejtenem Őt.

Képtelen vagyok továbblépni. Azt mondják az ember csak akkor képes rá, ha levonta a tanulságot, megtanulta a leckét. De hogy jöjjek rá, hogy mi is volt az?
Az,hogy mennyire tudok szeretni,hogy még ennyi év után is boldoggá tenne, ha csak beszélgetne velem? Vagy hogy mennyire nem volt megfelelő párkapcsolati példa előttem? Hogy mennyire elviselhetetlen tudok lenni,hogy még azt is elüldözöm, akit a világon a legjobban szeretek? Hogy mennyire elcseszett egy ember vagyok?
Valaki igazán megmondhatná a tanulságot,mert én sajnos nem tudom.

Már én is szánalmasnak érzem magam. De mostmár én mondom, hogy elég. Ez volt az utolsó alkalom. Ennek kell lennie.