El sem tudom hinni

Tegnap elég ideges voltam egész nap és izgatottan vártam a nyolc órát, hogy végre megkapjam az sms-t a hírrel, hogy engem is felvettek. Örömmel közlöm a jó hírt. Szeptembertől a Budapesti Gazdasági Egyetem Pénzügyi Számviteli Karának hallgatója leszek és a gazdálkodási és menedzsment szakon folytatom a tanulmányaimat.

Persze sok mindenki szerint ez egyértelmű volt, hogy idén már sikerül államilag támogatottra bejutnom és egy darabig én is elég biztos voltam benne, de aztán kezdtem bepánikolni, hogy úgy sem vesznek fel.
Nem erre a szakra készültem, talán ha egy kicsivel többet teszek még érte akkor sikerült volna a másik, de sajnos nem úgy alakult. Én azért minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy a legjobbat hozzam ki itt is magamból.

3 év után végre ez az álmom is teljesült.

Ne felejtsétek el, hogy az álmokért, célokért küzdeni kell, meg kell dolgozni értük, hinni kell bennük és természetesen soha fel nem adni. Néha el lehet bizonytalanodni,  egy kicsit félre tenni, de aztán újra elővenni és teljes erőbedobással a cél felé hajtani.

Minden jót

Úgy vettem észre, hogy kissé megcsappant a blogom olvasottsága mióta könyv értékeléseket is írok. Szóval úgy döntöttem, hogy búcsút intek.

Persze nem az egész blognak, ha nem csak a könyv véleményeknek. Természetesen azért még fogok olyan könyvekről írni, amik nagyon mély benyomást tettek rám.

De tényleg úgy vettem észre, hogy jobban érdekel benneteket az én "szenvedésem", illetve a gondolataim, az érzéseim ezekről.

Egyáltalán nem bánom ezt, hiszen ez a blog most már azért létezik, hogyha elmondani nem is tudom, legalább ki tudjam írni magamból az érzéseimet egy egy történésről.

Szóval most vissza is tennék egy kicsit ehhez.

A címszereplő mondatot be kellene tiltani. Mert bizonyos esetekben egyáltalán nem hangzik jól. Amikor valaki elköszönésnek használja szerintem búcsúzik. Véglegesen. Ez a mondat olyan mint a romantikus filmekben egy szomorú jelenet amikor a főhős és a főhősnő elköszönnek egymástól egy "Isten veled"-del. És érezzük, hogy ez az elköszönés tényleg végleges.

Szíven üt a tudat, hogy az akit tiszta szívből, szívünk legeslegmélyéről szeretünk, éppen örökre búcsút vesz tőlünk és emlékeinktől. Miközben mi éppen hogy csak lélegezni tudunk nélküle. Sok idő telt már el, kínzó percek, gyötrő órák, el nem múló nappalok, hosszú hetek és hónapok, majd évek. Az érzések, az érzéseim ennek ellenére sem változtak. Igaz elcsitultak. Már nem voltak olyan intenzívek mint régen, de mélyen belémvésődtek és tudom hogy örökké velem lesznek.

Megcsapott a hűvössége, a mondat zordsága összetörte képzelgéseimet, amik szinte nem is léteznek. Nem vagyok már naiv, tisztában vagyok vele, hogy ebből már nem lesz semmi. Elváltak útjaink és soha nem fogják keresztezni egymást, de azért lelkem mélyén egy kicsit még reménykedem. Mégis fájó szívvel kívánok Neki is minden jót.

Élmény beszámoló

Sziasztooook!!!!!!!!!!

Már három hete itthon vagyok és sajnos csak most jutott időm (és persze sikerült rávennem magam), hogy meséljek nektek egy kicsit olaszországi utamról.
Szombaton délelőtt indult a gép, így anyával mi már pénteken este felmentünk Pestre. Nagyon izgultam a repülés miatt, természetesen ez jó fajta izgalom volt, cseppet sem csalódtam benne. :)
Az ablak mellett ültem végig oda és haza felé is, és pontosan a szárny fölött, de imádtam.

Ezzel a "kismadárral" repültünk

Aztán amikor megérkeztünk Nápolyba és elmentünk a szállásunk, át kellett mennünk a piacon, mert ugye az közvetlenül mellettünk volt, és hát ilyen kis ocsmányságokat árultak. Megjegyzem nem szeretem a halat. Szóval a szagok kissé zavartak, de hát ez Olaszország.

Olaszország felé a Balaton

Szombaton késő délután Nápolyban sétáltunk. Vasárnap pedig nyakunkba vettük Pompei és Herculaneumot, valami eszméletlen volt az egész. Az hogy a Vezúv mekkora pusztítást végzett.

Herculaneum

Csontvázak Herculaneumban

Pompei kicsit a magasból

Az olasz lasange

Aztán hétfőn megmásztuk a Vezúvot, hát az is elképesztő élmény volt, ahogy bent sétáltunk a felhőkben és alattunk elterültek a városok. Tényleg lélegzet elállító.

Sorrento

Kedden már eléggé elhagytuk Nápoly és környékét. Egyenesen a Sorrentoi-félszigetre vonatoztunk. Sorrento a limoccellojáról híres, és hát itt minden a citromról szól, tele van minden citromos dologgal, még karácsonyfa díszt is láttunk, ami citromos volt. Ja és nincsen pizza, csak rengeteg hal. Aznap majdnem éhen haltam, pedig tényleg erőt vettem magamon és halat is ettem.

Anya minden hol ezeket a virágokat fényképezte. Magyarul murva fürt a neve

Citrom, citrom mindenhol

Ez volt Sorrentoban az ebédem, meg persze megdézsmáltam a többiekét is :D

Sorrentoból busszal Positanoba utaztunk.Kicsit elkapott minket az eső, de nem kellett 10 perc és már meg is száradtunk, nagyon meleg volt. Hát ott is a látvány fantasztikus volt. Az egyik oldalon a hatalmas sziklafal, míg a másikon a tenger, sajnos azt a képek nem adják vissza, ezért igyekeztem szebbeket hozni. Innen hajóval Amalfiba mentünk tovább.

Positano

A szikla fal

Áthajóztunk Amalfiba

Az animés mindig talál magának valamit

Szerdán a napot Nápolyban töltöttük, jöttek tesóm ismerősei. Megígértették velem, hogy egy múlva már olaszul fogok velük beszélni, mert hát ők nem igazán beszélik az angolt, szóval aki Olaszországba készül, kösse fel a nadrágját.

Csigák a Garibaldi téren

Csütörtökön kissé ború napra ébredtünk, de a következő úti cél Capri volt. A napot hajókázással kezdtük. Körbe hajóztuk a szigetet és közben megnéztük a Kék-barlangot, eszméletlen szép a tenger vize, Rengeteg árnyalata van és mind fantasztikus, de ez a kék a legszebb.

Ischia

Gyorsan telt sajnos a hét. Az utolsó teljes napunkat Ischian töltöttük, bár sajnos kevés volt az időnk, megnéztük a várat és még egy kis strandolás is belefért az időbe, az egy hét alatt akkor fürödtem először a Földközi-tengerben

 És hát eljött a szombat is, kicsit előbb kellett kimennünk a repülőtérre, mert nem lehetett online becsekkolni és el akartuk kerülni a tömeget, de hát semmi szükség nem volt rá, így a repülőtéren ültünk gy darabig, majd amikor felszálltunk, újra elfoglaltam a helyem a szárny fölött ismét az ablak mellet. Haza felé elég felhős volt az ég, szóval csak a felszállás pillanatában csináltam képeket, amikor látszott a Vezúv is.

Még oldalakon keresztül mesélhetnék erről az egy hétről, de tényleg elég annyi, hogy csodálatos volt. Ezer és millió köszönet a bátyámnak, hogy átélhettem ezt az élményt.




Mellékesen. Köszönöm D. a mait. Nem vártam el soha senkitől, hogy csak mert szakítottunk a barátommal, a barátnőim se tartsák vele a kapcsolatot, vagy éppen töröljék őt mindenhonnan, s így tudassák velem, hogy mellettem állnak. Nem kértem tőlük ezt, mégis hogy D látta, hogy újra megtalálható a közösségi hálón és nem jelölte be, jól esett. Köszönöm D. Szeretlek. <3

Nyaralás

Sziasztok. Szerettem volna hozni még egy értékelést mielőtt nyaralni megyek, de sajnos nem úgy alakultak a dolgok,  hogy az időm ezt engedte volna. Miután hazaértem mindenféleképpen pótolni fogom és persze egy kis élménybeszámolót is hozok, hogy milyen volt Nápolyban és a környékén.

Legyetek jók,vigyázzatok magatokra én is megpróbálom.  :-)
Sziasztok!.!

Jasinda Wilder - Falling into you

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Oldalszám: 336
ISBN: 9789633993361
Kiadás éve: 2015
Soozat: Rubin Pöttyös könyvek
Fordító: Kovács Anna

Kyle volt az első igaz szerelmem, az első minden értelemben. Aztán egy viharos augusztusi éjjelen ő meghalt, és vele halt az is, aki akkor voltam. Colton nem arra tanított meg, hogy hogyan éljek. Nem gyógyította meg a fájdalmam. Nem hozta rendbe. Arra tanított, hogyan viseljem el. Hogy hogyan éljem meg. És végül hogyan engedjem el.

Nell Hawthorne szerelmes Kyle Calloway-be, aki a legjobb barátja, amióta csak az eszét tudja. Ifjú szerelmük elpusztíthatatlan, az élet csupa ígéret számukra. Aztán egy éjszaka Kyle meghal egy tragikus balesetben, Nell pedig egy életre megváltozik.

A temetésen ismeri meg Kyle bátyját, Coltont. Mindketten küszködve próbálnak továbblépni az életükben, amennyire tőlük telik. Évekkel később újra találkoznak New Yorkban, és Colton rájön, hogy Nell valójában sosem tette túl magát Kyle halálán. Úgy tűnik, a lány mélyen gyökerező fájdalmat, súlyos bűntudatot és önvádat hordoz magában. Colton tudja, hogy nem volna szabad beleavatkoznia, de nem bír magával. Egyiküknek sem könnyű megbízni a másikban, és mindkettejüknek megvannak a maguk démonai. Együtt megtanulják, mi a fájdalom célja, mit jelent a gyógyulás, és hogy mennyire fontos a megbocsátás.

Megint sikerült egy egyáltalán nem vidám könyvet hoznom, de ez a könyv eléggé illik rám egy részben. Én is kezdem az írónő ajánlásával, hogy akik elvesztettek valakit, és itt az elvesztésben nem csupán a halálra gondolok, azoknak remélhetőleg egy kis segítséget nyújt.

Mindenkinek…

Mindenkinek, aki elvesztette már egy szerelmét, mindenkinek aki kelt

már fel és feküdt le sírva, mindenkinek, aki megtanulta, hogy nem baj ha

nincs minden rendben.

Túlélni nem a kitartástól függ, csak lélegezni kell nap, mint nap; a

kitartás az, hogy megtanulunk élni, a fájdalom ellenére is. 

"Nem voltam mindig Colton Calloway-be szerelmes. Először az öccsébe, Kyle-ba voltam."

Már az első mondat felkelti az olvasó kíváncsiságát, hogy mi történhetett.

A történet elején rögtön megismerjük Nellt és Kyle-t, a két legjobb barátot, majd az ő közös első szerelmüket. A néhány oldal alatt megszeretjük az ő párosukat, hogyan aztán az írónő jól fejbe vágjon minket, egy nem teljesen élethű, de annál megrázóbb szituációval. Nell egyszerre vesztette el a legjobb barátját és az első szerelmét, és együtt siratjuk vele Kyle-t. 

Az események gyorsan haladnak, időugrásokkal, szóval a következő részben két évvel a temetés után járunk New Yorkban. Colton és Nell újra találkozik, a sors furcsa fintora. Colton azonnal észreveszi, hogy  a lány egyáltalán nem tette túl magát öccse elvesztésén, s bár vonzódik a lányhoz - és emiatt bűntudata is van, mégis csak ő az egyetlen, aki segíthet Nell-nek elkezdeni érezni, és gyászolni.

Közben megismerjük mindkettejük sötét titkait, amit senkivel sem osztottak meg, és mindketten szellemekkel versenyeznek a másik szívéért.

Úgy érzem a végén kicsit eltúlozta az írónő a közös...jó,jó nem spoilerezek, na nekem az egy kicsit sok volt. Colton és Nell kapcsolatának rendes kibontakozása hosszú időbe telik, mindkettejüknek meg kell küzdeniük a saját démonaikkal, a gyászukkal, de azért az utolsó oldalak sejtetik a happy end-et.

"Azon kaptam magam, hogy elfelejtem.....de nem emlékszem az illatára. Hogy milyen érzés volt, mikor a karjában tartott. Milyen érzés volt szeretkezni vele. Milyen érzés volt megcsókolni. Nem emlékszem őrá. És néha elgondolkozok rajta, hogy igazán szerettem-e, vagy csak tinédzserkori bolondság volt."

"Érezz. Gyászolj. Hagyd, hogy érezd a dühöt, amiért elvették tőled. Érezd az elvesztését. Érezd a bánatot és a hiányát. Ne akadályozd, hogy kijöjjön, ne vagdosd magad, hogy leálljon, ne idd magad érzéketlenre. Csak ülj és hagyd, hogy szétszakítson. Aztán állj fel és lélegezz. Egyszerre egy levegővétel. Egyszerre egy nap. Kelj fel és törj darabokra. Sírj egy ideig. Aztán hagyd abba és menj a dolgodra. Nem vagy rendben, de élsz és egy nap helyre jössz."

"Bár sosem tudod igazán elengedni. Nem állsz le. Nem állítod le a fájdalmat, nem szűnsz meg szeretni. Nem tűnik el, csak élsz tovább és végül a sok szarság háttérbe szorul az életedben, így nem pusztít téged minden egyes nap. Aztán egy nap rájössz, hogy rendben vagy. Még mindig fáj, még mindig hiányzik. És igen, elfelejted a részleteket. Az illatát, a szája ízét, hogy milyen volt a bőre, a hangja. Majdnem, mintha egy másik élet lett volna, más szerette volna, más lett volna vele. De napról napra tudod, hogy rendben vagy. Valamennyire."

Muszáj volt kigyűjtenem ezeket az idézeteket belőle, hogy ha valaki nem is kap kedvet a teljes könyv elolvasásához, ezeket el kell olvasnia, és gondolkodni kell rajtuk.

Sajnálom, hogy nem előbb jelent meg, mondjuk két évvel, akkor talán nekem is hamarabb sikerült volna elfogadnom a veszteségem.

 

Borító: A színek tetszenek, de a nő rajta nem. 5/3

Kedvenc karakter: Nell, egyértelműen tudok azonosulni vele.

Szárnyalás: A nagy beszélgetés Nell és Colton között, a fenti idézetek helye.

Mélyrepülés: Kyle halála

Értékelés: 5/3