Jasinda Wilder - Falling into you

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Oldalszám: 336
ISBN: 9789633993361
Kiadás éve: 2015
Soozat: Rubin Pöttyös könyvek
Fordító: Kovács Anna

Kyle volt az első igaz szerelmem, az első minden értelemben. Aztán egy viharos augusztusi éjjelen ő meghalt, és vele halt az is, aki akkor voltam. Colton nem arra tanított meg, hogy hogyan éljek. Nem gyógyította meg a fájdalmam. Nem hozta rendbe. Arra tanított, hogyan viseljem el. Hogy hogyan éljem meg. És végül hogyan engedjem el.

Nell Hawthorne szerelmes Kyle Calloway-be, aki a legjobb barátja, amióta csak az eszét tudja. Ifjú szerelmük elpusztíthatatlan, az élet csupa ígéret számukra. Aztán egy éjszaka Kyle meghal egy tragikus balesetben, Nell pedig egy életre megváltozik.

A temetésen ismeri meg Kyle bátyját, Coltont. Mindketten küszködve próbálnak továbblépni az életükben, amennyire tőlük telik. Évekkel később újra találkoznak New Yorkban, és Colton rájön, hogy Nell valójában sosem tette túl magát Kyle halálán. Úgy tűnik, a lány mélyen gyökerező fájdalmat, súlyos bűntudatot és önvádat hordoz magában. Colton tudja, hogy nem volna szabad beleavatkoznia, de nem bír magával. Egyiküknek sem könnyű megbízni a másikban, és mindkettejüknek megvannak a maguk démonai. Együtt megtanulják, mi a fájdalom célja, mit jelent a gyógyulás, és hogy mennyire fontos a megbocsátás.

Megint sikerült egy egyáltalán nem vidám könyvet hoznom, de ez a könyv eléggé illik rám egy részben. Én is kezdem az írónő ajánlásával, hogy akik elvesztettek valakit, és itt az elvesztésben nem csupán a halálra gondolok, azoknak remélhetőleg egy kis segítséget nyújt.

Mindenkinek…

Mindenkinek, aki elvesztette már egy szerelmét, mindenkinek aki kelt

már fel és feküdt le sírva, mindenkinek, aki megtanulta, hogy nem baj ha

nincs minden rendben.

Túlélni nem a kitartástól függ, csak lélegezni kell nap, mint nap; a

kitartás az, hogy megtanulunk élni, a fájdalom ellenére is. 

"Nem voltam mindig Colton Calloway-be szerelmes. Először az öccsébe, Kyle-ba voltam."

Már az első mondat felkelti az olvasó kíváncsiságát, hogy mi történhetett.

A történet elején rögtön megismerjük Nellt és Kyle-t, a két legjobb barátot, majd az ő közös első szerelmüket. A néhány oldal alatt megszeretjük az ő párosukat, hogyan aztán az írónő jól fejbe vágjon minket, egy nem teljesen élethű, de annál megrázóbb szituációval. Nell egyszerre vesztette el a legjobb barátját és az első szerelmét, és együtt siratjuk vele Kyle-t. 

Az események gyorsan haladnak, időugrásokkal, szóval a következő részben két évvel a temetés után járunk New Yorkban. Colton és Nell újra találkozik, a sors furcsa fintora. Colton azonnal észreveszi, hogy  a lány egyáltalán nem tette túl magát öccse elvesztésén, s bár vonzódik a lányhoz - és emiatt bűntudata is van, mégis csak ő az egyetlen, aki segíthet Nell-nek elkezdeni érezni, és gyászolni.

Közben megismerjük mindkettejük sötét titkait, amit senkivel sem osztottak meg, és mindketten szellemekkel versenyeznek a másik szívéért.

Úgy érzem a végén kicsit eltúlozta az írónő a közös...jó,jó nem spoilerezek, na nekem az egy kicsit sok volt. Colton és Nell kapcsolatának rendes kibontakozása hosszú időbe telik, mindkettejüknek meg kell küzdeniük a saját démonaikkal, a gyászukkal, de azért az utolsó oldalak sejtetik a happy end-et.

"Azon kaptam magam, hogy elfelejtem.....de nem emlékszem az illatára. Hogy milyen érzés volt, mikor a karjában tartott. Milyen érzés volt szeretkezni vele. Milyen érzés volt megcsókolni. Nem emlékszem őrá. És néha elgondolkozok rajta, hogy igazán szerettem-e, vagy csak tinédzserkori bolondság volt."

"Érezz. Gyászolj. Hagyd, hogy érezd a dühöt, amiért elvették tőled. Érezd az elvesztését. Érezd a bánatot és a hiányát. Ne akadályozd, hogy kijöjjön, ne vagdosd magad, hogy leálljon, ne idd magad érzéketlenre. Csak ülj és hagyd, hogy szétszakítson. Aztán állj fel és lélegezz. Egyszerre egy levegővétel. Egyszerre egy nap. Kelj fel és törj darabokra. Sírj egy ideig. Aztán hagyd abba és menj a dolgodra. Nem vagy rendben, de élsz és egy nap helyre jössz."

"Bár sosem tudod igazán elengedni. Nem állsz le. Nem állítod le a fájdalmat, nem szűnsz meg szeretni. Nem tűnik el, csak élsz tovább és végül a sok szarság háttérbe szorul az életedben, így nem pusztít téged minden egyes nap. Aztán egy nap rájössz, hogy rendben vagy. Még mindig fáj, még mindig hiányzik. És igen, elfelejted a részleteket. Az illatát, a szája ízét, hogy milyen volt a bőre, a hangja. Majdnem, mintha egy másik élet lett volna, más szerette volna, más lett volna vele. De napról napra tudod, hogy rendben vagy. Valamennyire."

Muszáj volt kigyűjtenem ezeket az idézeteket belőle, hogy ha valaki nem is kap kedvet a teljes könyv elolvasásához, ezeket el kell olvasnia, és gondolkodni kell rajtuk.

Sajnálom, hogy nem előbb jelent meg, mondjuk két évvel, akkor talán nekem is hamarabb sikerült volna elfogadnom a veszteségem.

 

Borító: A színek tetszenek, de a nő rajta nem. 5/3

Kedvenc karakter: Nell, egyértelműen tudok azonosulni vele.

Szárnyalás: A nagy beszélgetés Nell és Colton között, a fenti idézetek helye.

Mélyrepülés: Kyle halála

Értékelés: 5/3

Hogyan kezdjek bele

2014. április 3-án elég nagy fordulatot vettem az életem és sajnos nem a jo irányba. Sok mindent elvesztettem akkor. Szerelmet, társat, a hitem és az álmaim. Magamba roskadtam, és egyszerűen képtelen voltam "élni". Aztán telt az idő, és még mindig magamban hordoztam a veszteségem, a fájdalmam, de muszáj volt célokat kitűznöm és küzdenem a megvalósításukért.

Eltelt két év. A célokat lassan elérem/elértem, de még mindig nem tudok "élni". Az életem újra egy mókuskerékben ragadt. Az emberek azt mondják, hogy idő majd segít és elmúlik a fájdalom. Valóban segített, elmúlt a fájdalom — vagy csak megszokottá vált és megtanultam együtt élni vele? Nem tudom. Sok mindent elfelejtettem vele kapcsolatban. Az illatát, az érintését, már nem emlékszem milyen érzés megcsókolni őt, hozzá bújni, vele aludni, de annyi biztos, hogy hiába telt el ennyi nap, ennyi hét,  ennyi hónap, nem szűntem meg szeretni Őt, és azokat az érzéseket amiket vele éreztem még senki mással nem tapasztaltam.

Nagy reményekkel várom a július végét, csak ne csalódjak. De addig még elég sok akadályt le kell küzdenem.

Fel kell vele vennem a kapcsolatot, mert lehet hogy még ideiglenesen be van hozzánk jelentve, és ez nekem a kollégium szempontjából egyáltalán nem jó, és fogalmam sincs hogyan kezdjek bele. Már két éve nem beszéltünk és egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy csak közlöm vele, hogy ha nyáron itthon van és még be van jelentve hozzánk akkor legyen szíves ezen változtatni. Szeretnék egy kicsit beszélgetni vele, de nem tudom,  hogy egyáltalán válaszolna e nekem ha csak egy egyszerű sziával kezdenék. Mégis tudom,  hogy akárhogy bonyolódik le ez a beszélgetés, a végén ígyis úgyis fájni fog.

Sziasztok.

Sajnálom, hogy ismét eltűntem és most sem hoztam semmit, de ígérem hamarosan jönni fogok valamivel.

Az ok, hogy eltűntem megint leginkább a tanulás volt. Matek érettségire készültem és hát mint ne mondjak nem volt könnyű, úgy hogy éppen három éve volt az eredeti érettségim. Ez most csak ismétlő (hivatalos elnevezés) vagyis megpróbálok jobbat, mint az előző. Hát meg is próbáltam, de remélem sikerült is.

Aztán más dolgokkal, és személlyel is tele volt a fejem. Már elkezdtem utánanézni a kollégiumok, nem iszok előre a medve bőrére, de azért jó tisztában lenni, hogy milyen papírok is kellenének hozzá. Aztán ezzel kapcsolatban egy igen kellemetlen falba ütköztem,de erről majd egy másik bejegyzésben mesélek. A személyről is a következő bejegyzésben lesz szó.

A tanulás miatt, kicsit lemaradtam olvasás terén, vagyis inkább nincs olyan könyv amit szívesen megosztanék veletek. De ha találok, akkor arról mindenképp írok, és szemezgetni fogok a nagy kedvencei közül is.

Puszi :)