Ha ismer

Egy idő után rájöttem, hogy néhány dolgot érdemes magamban tartani. Senki sem fogja megérteni az érzéseimet. Fiatal vagyok, mondják sokan. Ne akarjam már most, hogy az első szerelem örökké tartson. Míg amúgy is. Szerelem??? Nem létezik.
Rossz újra és újra látnom az emberek szemében, hogy nem vagyok normális az érzelmeim miatt.  Hogy mondatom,  hogy igent mondtam volna Neki, ha megkéri a kezem. Ez múltkor úgy került szóba, hogy a jegygyűrűkről beszéltünk és én kijelentéssel, hogy csak egy bizonyos köves gyűrűt fogadok el. Mert az, aki meg fogja kérni a kezem kérdés nélkül tudni fogja, hogy milyet szeretnék.
- Miért tudná? - Kérdeztek vissza a többiek.
- Mert közel voltam hozzá, hogy megkapjam álmaim gyűrűjét és így szót sem kellett szólnom, hogy milyet szeretnék.
- Ezt honnan tudod?
- Mert megkérte volna a kezem és én igent mondtam volna Neki.
- De aztán még sem ez történt. Honnan tudod,  hogy meg akart kérni?
- Mert mindent eltervezett és miután nem ugy alakultak a dolgok, elmesélte.
- Valószínűleg csak kitalálta az egészet.

Ugyan, hiszen nem tudnak semmit. Nem láttak minket együtt, nem ismerik Őt úgy,  mint én. De ismerem, ismertem én Őt egyáltalán?
Egy pillanatra elbizonytalanítottak. Pedig nem kellett volna. A szerelem létezik és a miénk igenis igazi volt,  a legcsodálatosább dolog, ami történhetett velem, az hogy megismertem Őt és az életem része lett.  Igen. Ismertem. Azóta persze megváltozott /megváltozhatott de akkor még ismertem és szívből igazán szerettem. Vagy még szeretem????




Pénteken végre elérkezett az utolsó munkanapom. Több mint 9 hónap után végeztem. Nem mintha nem szerettem volna ott dolgozni, mert szerettem. Nagyon jó volt a munka, jó volt a társaság, de ez a nyári felkelés kifárasztott. Azért keltem fel 5:30kor, hogy nyolcra beérjek dolgozni, aztán már 5óra volt mire hazaértem. Szóval igazából csak ez volt a rossz az egészben, ez a rengeteg buszozás. Igy pénteken kicsit hamarabb befejeztük a munkát és megint iszogattunk. El lettem búcsúztatva.

El sem tudom hinni

Tegnap elég ideges voltam egész nap és izgatottan vártam a nyolc órát, hogy végre megkapjam az sms-t a hírrel, hogy engem is felvettek. Örömmel közlöm a jó hírt. Szeptembertől a Budapesti Gazdasági Egyetem Pénzügyi Számviteli Karának hallgatója leszek és a gazdálkodási és menedzsment szakon folytatom a tanulmányaimat.

Persze sok mindenki szerint ez egyértelmű volt, hogy idén már sikerül államilag támogatottra bejutnom és egy darabig én is elég biztos voltam benne, de aztán kezdtem bepánikolni, hogy úgy sem vesznek fel.
Nem erre a szakra készültem, talán ha egy kicsivel többet teszek még érte akkor sikerült volna a másik, de sajnos nem úgy alakult. Én azért minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy a legjobbat hozzam ki itt is magamból.

3 év után végre ez az álmom is teljesült.

Ne felejtsétek el, hogy az álmokért, célokért küzdeni kell, meg kell dolgozni értük, hinni kell bennük és természetesen soha fel nem adni. Néha el lehet bizonytalanodni,  egy kicsit félre tenni, de aztán újra elővenni és teljes erőbedobással a cél felé hajtani.

Minden jót

Úgy vettem észre, hogy kissé megcsappant a blogom olvasottsága mióta könyv értékeléseket is írok. Szóval úgy döntöttem, hogy búcsút intek.

Persze nem az egész blognak, ha nem csak a könyv véleményeknek. Természetesen azért még fogok olyan könyvekről írni, amik nagyon mély benyomást tettek rám.

De tényleg úgy vettem észre, hogy jobban érdekel benneteket az én "szenvedésem", illetve a gondolataim, az érzéseim ezekről.

Egyáltalán nem bánom ezt, hiszen ez a blog most már azért létezik, hogyha elmondani nem is tudom, legalább ki tudjam írni magamból az érzéseimet egy egy történésről.

Szóval most vissza is tennék egy kicsit ehhez.

A címszereplő mondatot be kellene tiltani. Mert bizonyos esetekben egyáltalán nem hangzik jól. Amikor valaki elköszönésnek használja szerintem búcsúzik. Véglegesen. Ez a mondat olyan mint a romantikus filmekben egy szomorú jelenet amikor a főhős és a főhősnő elköszönnek egymástól egy "Isten veled"-del. És érezzük, hogy ez az elköszönés tényleg végleges.

Szíven üt a tudat, hogy az akit tiszta szívből, szívünk legeslegmélyéről szeretünk, éppen örökre búcsút vesz tőlünk és emlékeinktől. Miközben mi éppen hogy csak lélegezni tudunk nélküle. Sok idő telt már el, kínzó percek, gyötrő órák, el nem múló nappalok, hosszú hetek és hónapok, majd évek. Az érzések, az érzéseim ennek ellenére sem változtak. Igaz elcsitultak. Már nem voltak olyan intenzívek mint régen, de mélyen belémvésődtek és tudom hogy örökké velem lesznek.

Megcsapott a hűvössége, a mondat zordsága összetörte képzelgéseimet, amik szinte nem is léteznek. Nem vagyok már naiv, tisztában vagyok vele, hogy ebből már nem lesz semmi. Elváltak útjaink és soha nem fogják keresztezni egymást, de azért lelkem mélyén egy kicsit még reménykedem. Mégis fájó szívvel kívánok Neki is minden jót.

Élmény beszámoló

Sziasztooook!!!!!!!!!!

Már három hete itthon vagyok és sajnos csak most jutott időm (és persze sikerült rávennem magam), hogy meséljek nektek egy kicsit olaszországi utamról.
Szombaton délelőtt indult a gép, így anyával mi már pénteken este felmentünk Pestre. Nagyon izgultam a repülés miatt, természetesen ez jó fajta izgalom volt, cseppet sem csalódtam benne. :)
Az ablak mellett ültem végig oda és haza felé is, és pontosan a szárny fölött, de imádtam.

Ezzel a "kismadárral" repültünk

Aztán amikor megérkeztünk Nápolyba és elmentünk a szállásunk, át kellett mennünk a piacon, mert ugye az közvetlenül mellettünk volt, és hát ilyen kis ocsmányságokat árultak. Megjegyzem nem szeretem a halat. Szóval a szagok kissé zavartak, de hát ez Olaszország.

Olaszország felé a Balaton

Szombaton késő délután Nápolyban sétáltunk. Vasárnap pedig nyakunkba vettük Pompei és Herculaneumot, valami eszméletlen volt az egész. Az hogy a Vezúv mekkora pusztítást végzett.

Herculaneum

Csontvázak Herculaneumban

Pompei kicsit a magasból

Az olasz lasange

Aztán hétfőn megmásztuk a Vezúvot, hát az is elképesztő élmény volt, ahogy bent sétáltunk a felhőkben és alattunk elterültek a városok. Tényleg lélegzet elállító.

Sorrento

Kedden már eléggé elhagytuk Nápoly és környékét. Egyenesen a Sorrentoi-félszigetre vonatoztunk. Sorrento a limoccellojáról híres, és hát itt minden a citromról szól, tele van minden citromos dologgal, még karácsonyfa díszt is láttunk, ami citromos volt. Ja és nincsen pizza, csak rengeteg hal. Aznap majdnem éhen haltam, pedig tényleg erőt vettem magamon és halat is ettem.

Anya minden hol ezeket a virágokat fényképezte. Magyarul murva fürt a neve

Citrom, citrom mindenhol

Ez volt Sorrentoban az ebédem, meg persze megdézsmáltam a többiekét is :D

Sorrentoból busszal Positanoba utaztunk.Kicsit elkapott minket az eső, de nem kellett 10 perc és már meg is száradtunk, nagyon meleg volt. Hát ott is a látvány fantasztikus volt. Az egyik oldalon a hatalmas sziklafal, míg a másikon a tenger, sajnos azt a képek nem adják vissza, ezért igyekeztem szebbeket hozni. Innen hajóval Amalfiba mentünk tovább.

Positano

A szikla fal

Áthajóztunk Amalfiba

Az animés mindig talál magának valamit

Szerdán a napot Nápolyban töltöttük, jöttek tesóm ismerősei. Megígértették velem, hogy egy múlva már olaszul fogok velük beszélni, mert hát ők nem igazán beszélik az angolt, szóval aki Olaszországba készül, kösse fel a nadrágját.

Csigák a Garibaldi téren

Csütörtökön kissé ború napra ébredtünk, de a következő úti cél Capri volt. A napot hajókázással kezdtük. Körbe hajóztuk a szigetet és közben megnéztük a Kék-barlangot, eszméletlen szép a tenger vize, Rengeteg árnyalata van és mind fantasztikus, de ez a kék a legszebb.

Ischia

Gyorsan telt sajnos a hét. Az utolsó teljes napunkat Ischian töltöttük, bár sajnos kevés volt az időnk, megnéztük a várat és még egy kis strandolás is belefért az időbe, az egy hét alatt akkor fürödtem először a Földközi-tengerben

 És hát eljött a szombat is, kicsit előbb kellett kimennünk a repülőtérre, mert nem lehetett online becsekkolni és el akartuk kerülni a tömeget, de hát semmi szükség nem volt rá, így a repülőtéren ültünk gy darabig, majd amikor felszálltunk, újra elfoglaltam a helyem a szárny fölött ismét az ablak mellet. Haza felé elég felhős volt az ég, szóval csak a felszállás pillanatában csináltam képeket, amikor látszott a Vezúv is.

Még oldalakon keresztül mesélhetnék erről az egy hétről, de tényleg elég annyi, hogy csodálatos volt. Ezer és millió köszönet a bátyámnak, hogy átélhettem ezt az élményt.




Mellékesen. Köszönöm D. a mait. Nem vártam el soha senkitől, hogy csak mert szakítottunk a barátommal, a barátnőim se tartsák vele a kapcsolatot, vagy éppen töröljék őt mindenhonnan, s így tudassák velem, hogy mellettem állnak. Nem kértem tőlük ezt, mégis hogy D látta, hogy újra megtalálható a közösségi hálón és nem jelölte be, jól esett. Köszönöm D. Szeretlek. <3

Nyaralás

Sziasztok. Szerettem volna hozni még egy értékelést mielőtt nyaralni megyek, de sajnos nem úgy alakultak a dolgok,  hogy az időm ezt engedte volna. Miután hazaértem mindenféleképpen pótolni fogom és persze egy kis élménybeszámolót is hozok, hogy milyen volt Nápolyban és a környékén.

Legyetek jók,vigyázzatok magatokra én is megpróbálom.  :-)
Sziasztok!.!