Hülye vagy, hogy még mindig szereted.
Hülye vagy, mert vársz rá.
Hülye vagy, mert így egyedül fogsz megöregedni.
Hülye vagy, mert van valaki aki érdeklődik utánad, de neked nem kell.
Záporoznak felém az ehhez hasonló mondatok, és lassan már én is kezdem elhinni.
Egyre csak azt hallom - most már a munkahelyemen is - , hogy miért nem járok azzal a fiúval. Egy ideig még viccesen tudok rá reagálni, na de meddig? Nem szeretem őt. De akárhányszor megemlítem egy új embernek, hogy mi is az igazi helyzet, akkor látom az arcán, hogy mire gondol. "Hát te hülye vagy.!"
De, hogy tudnék túllépni rajra, amikor szeretem? Boldog voltam Vele, Mellette.
Persze semmi garancia nincs rá, hogy újra együtt leszünk, de ha meg sem adom a lehetőséget, hogy akár újrakezdjük, akkor ott fog lebegni mindig - amikor látom, hallok felőle vagy csak eszembe jut - az a bizonyos "Mi lett volna, ha...?".
De arra sincs semmilyen garancia, hogy ha teljesen elfelejtem Őt, akkor jönni fog valaki, akivel tervezgethetünk.
Tetszett pár srác, és amíg meg nem ismertem Őt, addig azt hittem, hogy szerelmes voltam beléjük. De nem. Mindegyik csak kamasz rajongás volt. Ő nem. Vele éreztem, hogy ez a szerelem. A többieken gyorsan túltettem magam, mert jött valaki más akibe "beleestem". Sajnos most nem megy olyan könnyen. Persze, ha majd jön valaki, aki hasonló érzéseket vált ki belőlem, akkor már eszembe sem fog jutni, hogy szerettem őt. Már csak egy ex lesz Belőle. De addig amíg nem találkozok egy ilyen fiúval, addig azt hiszem marad egy kis várakozás, mert már csak ilyen hülye vagyok. :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése