Könyvek

Sziasztok!!!!

Gondolom tudjátok, vagy rájöttetek, hogy mennyire szeretek olvasni. Hát ehhez kapcsolódóan egy elég merész célt tűztem ki magam elé. Elindultam egy könyv kihíváson.
Tudjátok van olyan, amikor egy év alatt 50 könyvet kell elolvasni, de mind az ötvenet más kategóriából. Hát én ezt elég korlátozónak tartottam, főleg magamnak.Nem vagyok éppen egy "mindenevő" típus. Ezért nagyon örültem, amikor olvastam, hogy van mennyiségi kihívás is. Persze itt temagad állítod be a könyvek számát.
Így az én kitűzött célom 100 darab könyv elolvasása egy év alatt, azaz 12 hónap alatt.

Szerintetek is merész?

Gondoltam. :)
Ahogy még az év elején jártunk kicsit aggódtam, hogyan is fogom teljesíteni a 100 könyvet, főleg, hogy akkor, hogy ez sikerüljön  kb 9 könyvet kellet elolvasnom havonta. Aztán persze néha csalódtam, hogy ha ez nem sikerült, és ez nem is megy olyan könnyen.

De ma fordulóponthoz jutottam. Befejeztem a 85. könyvet és már csak tizenöt könyv választ el a száztól. Ami azt jelenti, hogy havonta már csak 5 könyvet kell elolvasnom, ami számomra elég teljesíthetőnek tűnik.
Már ez az elolvasott mennyiség is sok és talán nem is lennék csalódott,hogy ha nem sikerülne,főleg, hogy most már a tanulásra kéne koncentrálnom, de igazán örülnék, ha idén ez is sikerülne.
Jövőre már biztos nem tudnám bevállalni ezt a mennyiséget.

A könyvlistát nyilvántartom és folyamatosan vezetem, hogy éppen mi az aktuális könyv amit olvasok, és hogy mikor kezdtem, majd amikor végeztem vele bekerül az olvasottak közé.

https://www.goodreads.com/review/list/50985372?shelf=read ezen a linken megtaláljátok, azokat a könyveket,amiket olvastam, olvasok és olvasni szeretnék majd.
Ha valamelyik könyv érdekelne titeket és szeretnétek a véleményemet olvasni róla, akkor nyugodtan írjátok meg hozzászólásban.

Addig is szurkoljatok, hogy sikerüljön.
Ohh, és ajánljatok ti is könyveket, hogy minél többől tudjak válogatni. :)

Puszi. ;)

Álom

Éppen csak elkezdődött az egyetem és beköltöztem a koliba már kicsit elszoktam otthonról.

Vagyis inkább csak az alvástól. Itt fent viszonylag nyugodtan,álom mentesen alszok.

Ehhez képest, hazamentem pénteken és egy álom miatt nyugtalanul forgolódtam egész éjjel és kialvatlanul ébredtem fel szombaton.

Hosszú idő telt már el, de a tudatalattim még mindig nem dolgozta fel a szakítást, és álmomban még mindig ott van.

Nem volt rossz álom. Sőt, majdnem mintha valóság lett volna. És látjátok? Ez a baj, mert nem valóság volt.

Álmomban boldog voltam, hogy megint ott van velem, érzem Őt. Erre amikor meg felébredek csalódottan veszem tudomásul, hogy nem volt igaz, csak álom volt, és Ő nem fekszik ott mellettem, nem ölel magához szorosan, nem szuszog a fülembe, nem bújok hozzá, hogy még közelebb érezzem magamhoz.

Üres mellett az ágy.

A szobában csak én vagyok, és az ott ragadt emlékünk, amik még mindig kísértenek.

Egyetemista lettem

Sok minden történt augusztus közepe óta.

Gólyatáborban jártam és barátokat szereztem,ezáltal nem idegen lett a szobatársam a kollégiumba,mert igen felvettek. Nagyon izgultam,hogy mi lesz akkor ha nem fog sikerülni, de most már ráérek izgulni emiatt a következő félévben. :)

Az a hét egy kicsit zsúfolt volt. Én már 21-én feljöttem nagynénémmel Pestre, hogy egy útiköltséget megspóroljak. Tudom,tudom, de akkor még nem volt diákom. Drága feljönni Pestre. Szóval a hétfői napot náluk töltöttem, és kedden indultunk reggel a gólyatáborba, ahonnan csütörtök délután jöttünk el, így majdnem éjfél volt mire hazaértem. Aztán a két otthon töltött nap azzal telt el, hogy összepakoltam a költözéshez. Mindent, amire szükségem lehet, mert hát ki kellett használni hogy kocsival jövünk és nem kell majd nekem cipekednem. Szóval 28-án ténylegesen beköltöztem és kollégista lettem, hát ez lett most egy ideig a második otthonom.

Itt a koliban is tartottak "tábort", de szerencsére ez sokkal lájtosabb volt, mint a gólyatábor. Megismerkedtünk a kolis gólyákkal, a várossal, a közlekedéssel, hogy hova érdemes járni szórakozni.

Szórakozásról jut eszembe. Tegnap meg volt az első hivatalos gólyabulink. SZERDÁN. Értitek? Szerdán. Úgy,hogy ma reggel 8tól előadásunk volt. Ezt nem fogom sokszor eljátszani, hiszen tanulni jöttem ide.

Összességében még szokom az egészet. Teljesen más itt minden. El kell kezdenem főzni,mert hamar meg fogom unni a hideg kajákat és nem is lakok jól vele. Meg hát az egyetem is más, de majd belerázódom.

Addig is szorítsatok.!! ;)

Puszii :) :*

Ha ismer

Egy idő után rájöttem, hogy néhány dolgot érdemes magamban tartani. Senki sem fogja megérteni az érzéseimet. Fiatal vagyok, mondják sokan. Ne akarjam már most, hogy az első szerelem örökké tartson. Míg amúgy is. Szerelem??? Nem létezik.
Rossz újra és újra látnom az emberek szemében, hogy nem vagyok normális az érzelmeim miatt.  Hogy mondatom,  hogy igent mondtam volna Neki, ha megkéri a kezem. Ez múltkor úgy került szóba, hogy a jegygyűrűkről beszéltünk és én kijelentéssel, hogy csak egy bizonyos köves gyűrűt fogadok el. Mert az, aki meg fogja kérni a kezem kérdés nélkül tudni fogja, hogy milyet szeretnék.
- Miért tudná? - Kérdeztek vissza a többiek.
- Mert közel voltam hozzá, hogy megkapjam álmaim gyűrűjét és így szót sem kellett szólnom, hogy milyet szeretnék.
- Ezt honnan tudod?
- Mert megkérte volna a kezem és én igent mondtam volna Neki.
- De aztán még sem ez történt. Honnan tudod,  hogy meg akart kérni?
- Mert mindent eltervezett és miután nem ugy alakultak a dolgok, elmesélte.
- Valószínűleg csak kitalálta az egészet.

Ugyan, hiszen nem tudnak semmit. Nem láttak minket együtt, nem ismerik Őt úgy,  mint én. De ismerem, ismertem én Őt egyáltalán?
Egy pillanatra elbizonytalanítottak. Pedig nem kellett volna. A szerelem létezik és a miénk igenis igazi volt,  a legcsodálatosább dolog, ami történhetett velem, az hogy megismertem Őt és az életem része lett.  Igen. Ismertem. Azóta persze megváltozott /megváltozhatott de akkor még ismertem és szívből igazán szerettem. Vagy még szeretem????




Pénteken végre elérkezett az utolsó munkanapom. Több mint 9 hónap után végeztem. Nem mintha nem szerettem volna ott dolgozni, mert szerettem. Nagyon jó volt a munka, jó volt a társaság, de ez a nyári felkelés kifárasztott. Azért keltem fel 5:30kor, hogy nyolcra beérjek dolgozni, aztán már 5óra volt mire hazaértem. Szóval igazából csak ez volt a rossz az egészben, ez a rengeteg buszozás. Igy pénteken kicsit hamarabb befejeztük a munkát és megint iszogattunk. El lettem búcsúztatva.

El sem tudom hinni

Tegnap elég ideges voltam egész nap és izgatottan vártam a nyolc órát, hogy végre megkapjam az sms-t a hírrel, hogy engem is felvettek. Örömmel közlöm a jó hírt. Szeptembertől a Budapesti Gazdasági Egyetem Pénzügyi Számviteli Karának hallgatója leszek és a gazdálkodási és menedzsment szakon folytatom a tanulmányaimat.

Persze sok mindenki szerint ez egyértelmű volt, hogy idén már sikerül államilag támogatottra bejutnom és egy darabig én is elég biztos voltam benne, de aztán kezdtem bepánikolni, hogy úgy sem vesznek fel.
Nem erre a szakra készültem, talán ha egy kicsivel többet teszek még érte akkor sikerült volna a másik, de sajnos nem úgy alakult. Én azért minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy a legjobbat hozzam ki itt is magamból.

3 év után végre ez az álmom is teljesült.

Ne felejtsétek el, hogy az álmokért, célokért küzdeni kell, meg kell dolgozni értük, hinni kell bennük és természetesen soha fel nem adni. Néha el lehet bizonytalanodni,  egy kicsit félre tenni, de aztán újra elővenni és teljes erőbedobással a cél felé hajtani.