Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:
1.) Ha valaki adja, én elfogadom ellenvetés nélkül.
2.) A logót (ami am szerintem egy pöppet béna) kirakom a blogomba.
3.) A szabályzatot kirakom a blogomba.
4.) Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5.) Kitöltöm a tesztet és kirakom a blogomba.
6.) Megnevezem,hogy kitől és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7.) Betartom a szabályokat.
Figyelmeztetés: Oktató jellegű történet :S/nem annak szántam/
Lejárt szavatosság
Reggel a szokásosnál előbb ébredtem fel. Tudtam, hogy anya már éjjel megérkezett, ezért nem akartam most felébreszteni. Összeszedtem a ruháimat és a fürdőszoba felé igyekeztem. Út közben benéztem a gyerek szobába, hogy Lili még alszik-e. Mosolyogva néztem, ahogy a kiságyában fekszik és magához szorítja a lila maciját. Halkan becsuktam az ajtót és elmentem letusolni. Miután végeztem, megkerestem az egyetemes papírjaimat és elindultam a postára. Ott sikeresen feladtam, majd beültem egy kávézóba meginni a reggeli kávémat.
- Anna? Komolyan te vagy az? - hallottam meg egy ismerős, csodálkozó hangját.
- Igen én - pillantottam fel a kávémból. - Te jó ég. Emma, ezer éve nem láttalak.
- Ugyanezt én is elmondhatnám. Próbáltalak hívni, de szomorúan vettem tudomásul, hogy már nem az a számod.
- Eladtam. És mégis miért kerestél? - érdeklődtem.
- Te még nem hallottad? - csodálkozott.
- Mit kellett volna?
- Szombaton osztálytalálkozó lesz. Ezért is hívtalak, hogy eljössz-e.
- Hát nem is tudom, elég sok dolgom van mostanság.
- Egy estét kibírnak nélküled, és különben is, annyi megbeszélni valónk van.
- Na, jó. Elmegyek, mert már olyan régen nem beszéltem senkivel sem. De mesélj, mi a helyzet veled?
- Hát tudod csak meg vagyok. Dolgozok és boldog párkapcsolatban élek. Most jöttem haza Olaszországból.
- Kint voltál?
- Igen, az egyetem részéről. Ott tanultam egy évig. És veled mi a helyzet? Semmit sem hallottam rólad már két éve.
- Nem jössz fel hozzám? Sokkal kényelmesebb lenne beszélgetni.
- De, szívesen. Kíváncsi vagyok, hogy hol is laksz – mondta. Kifizettem a kávémat és elindultunk hozzám. Az út hosszú volt, de egyáltalán nem unalmas. Kifaggattam régi barátnőmet a jelenlegi életéről. A szegedi egyetem lelkes hallgatója, a középiskolai barátjával még mindig együtt van és együtt is élnek. Mindent elmesélt az Appennini – félszigetről és haza is értünk.
- Nagyon aranyos kis ház – mondta miközben felakasztottam a kabátját és körülnézett. – Így vetted vagy te rendezted be?
- Is-is. Meg volt már néhány bútor, de én festettem és kisebb dolgokat én vásároltam bele.
- Nagyon jó a stílusod. Bár kicsit nagy, főleg ha egyedül él az ember.
- Nem egyedül lakok itt, néha anya is itt tölt pár napot. Tanulás és munka mellett, nem mindig marad erőm a takarításra.
- Hát nekem sem szokott. Öhm… megmutatod, hogy merre találom a mosdót?
- Végig mész azon a folyosón és ott a szemben lévő ajtó.
- Köszi, azonnal jövök.
- Mintha valakivel beszélgettél volna, vagy csak én hallottam rosszul? –jött ki anya a játszószobából, amikor Em kiment a mosdóba.
- Nem, Emma van itt.
- A volt osztálytársad? Ez remek, ha nem haragszol pár órácskára elmegyek. Van egy kis elintézni valóm.
- Persze, hogy nem haragszom. Annak is örülök, hogy itt töltöd ezt a sok időt.
- A lányom vagy, persze, hogy itt vagyok. Na, de szia. Igyekszem – ölelt meg szorosan. Visszaültem az asztalhoz és vártam. Pár perc múlva vissza is jött régi barátnőm.
- Én már mindent elmeséltem, most te jössz. Hol tanulsz?
- Levelezőn a pécsi egyetemen. Munka mellett sokkal könnyebb.
- Igazad van, és mit dolgozol?
- Hát pincér vagyok egy étteremben. Muszáj volt valamit csinálnom, és itt megfizetnek.
- És barátod vagy esetleg vőlegényed nincsen?
- Vőlegény ki van zárva, és hát igazából a randizás is.
- Miért? Van valami baj? – kérdezte aggódva.
- Nem mondanám bajnak, sőt… - de nem tudtam befejezni a mondatot.
- Mami! – sétált ki álmosan Lilike a szobából és megállt a konyhai boltív alatt. – Éhes vagyok.
- Jó reggelt, kicsim! Kialudtad magad? – kaptam fel az ölembe.
- Hiányoztál! – csimpaszkodott bele a nyakamba.
- Anna? – nézett rám kérdőn Em.
- Kicsim, köszönj szépen.
- Csókolom – mondta vékony kis hangján.
- Inkább csak, szia, rendben? Nem vagyok még olyan öreg – mondta miközben felénk sétált. – Nem is tudtam, hogy van egy húgod.
- Ő nem a húgom, hanem a kislányom.
- Te anyuka vagy? – leesett az álla a döbbenettől. – Mégis hogyan és mikor?
- Lili most másfél éves és miután megszereztem az érettségit – meséltem miközben összeturmixoltam a barackot és leültem Lili mellé.
- Annyira hasonlít rád. A haja, vörös és hullámos, mint neked kicsiként. A kis orrocskája. Emlékszem mennyire zavart, hogy általánosban mindig azt mondták rá, hogy milyen kis cukorborsó – nevetett és vele együtt kacagtam én is. – A szemét azonban nem tőled örökölte, de egyáltalán nem rémlik, hogy kitől.
- Igen eltaláltad a szeme, az az apjáé. Elég volt kicsim? – fordultam most felé, mert már nem akart enni.
- Igen, mami. Finom volt – nyomott egy cuppanós puszit az arcomra.
- Bekapcsoljam neked azt a régi mesét, tudod, amit annyira szeretsz?
- Azt a tündéreset? – csillantak fel apró szemei.
- Azonnal jövök – mondtam barátnőmnek, karomba vettem kislányomat s a szobájába mentem bekapcsolni a kedvenc meséjét.
- Nem tudom elhinni, hogy nem mondtad el, hogy anyuka vagy.
- Sajnálom, de nem tudom, hogyan fogadtad volna. Nehéz erről beszélnem.
- Akkor erre gondoltál, amikor azt mondtad, hogy nehéz a randizás?
- Igen – helyeseltem.
- El kell mesélned mindent. Hogyan történt, ki az apa, tartod vele a kapcsolatot? – hadarta gyorsan a kérdéseket.
- Egyáltalán nem tartom vele a kapcsolatot már azóta, hogy tudta, hogy terhes voltam. Nem hívott, nem hívtam.
- Sajnálom, el sem tudom képzelni, hogy milyen nehéz egy egyedülálló anyának. Ha nem veszed tolakodásnak, elmeséled hogyan történt?
- Ááá, semmi baj. Még most is tisztán emlékszem arra a napra, mintha csak tegnap történt volna. Ott ültem egyedül a buliban, kezemben egy doboz sörrel és csak őt figyeltem. Már oly sokszor próbáltam elmondani neki, de amikor csak kettesben voltunk nem jött a nyelvemre az igazság. Bár tudta, hogy én mit érzek, de nem lépett.
- Bulizni kell, nemcsak ülni – vette el tőlem Márk a sört és magával húzott táncolni. A zene gyors ritmusára ráztam magam, de lopva mindig felé pillantottam. – Beszélni akar majd veled – súgta, amikor észrevette, hogy figyelem.
- Nem hiszem – sóhajtottam bánatosan.
- De én tudom. Szóval, ha majd idejön, menj vele. –bólintottam és a számnak is vége volt. Le akartam ülni, de valaki magához rántott és újra táncolni vitt. Hirtelen megálltam a döbbenettől. Ő állt velem szemben. Fekete pólóban. Egyáltalán nem volt izmos, de mégis számomra tökéletes volt.
- Hogy érzed magad? – kérdezte, de ezt nekem kellett volna hisz ez az ő születésnapja.
- Hát, egyre jobban azt hiszem. És te? – kérdeztem vissza.
- Nagyon jól – mosolygott, és ez a mosoly nekem szólt. – Gyere utánam – búgta a fülembe. Lehelete csiklandozott, s bele borzongtam. Izgatott voltam, nyeltem egy nagyot, kihúztam magam és utána indultam. Megállt előttem és a kulcsokkal szórakozott. – Hölgyem - kinyitotta az ajtót és kitárta előttem. Beléptem és ő is követett, majd bezárta kulccsal.
- Miről szeretnél beszélni? – szegeztem neki a kérdést.
- Erről – ennyit mondott és értetlenül néztem rá, majd ajkait az enyémen éreztem. A pillangók, amik a közelében izgatottan repdestek a gyomromban, most lenyugodtak. Szívem a kétszeresére kapcsolt és mintha a torkomban dobogott volna. Felültetett az asztalra s kezei bebarangolták testemet. Karjaim automatikusan fonódtak nyaka köré, míg ő a pólómat gyűrte felfelé. Akaratlanul kezdtem lassan hátra dőlni. Tenyere már a nadrágommal babrált, míg azt is megszabadította rólam. Rajtam volt a sor, remegő kézzel próbáltam lehúzni róla a pólóját. Nekem nem ment, ezért egyedül vetkőzött le.
- Van nálad… - nem tudtam folytatni.
- Bízz bennem – és a nadrágja zsebében kezdett kutatni, majd miután végzett felmutatta. Egy óvszer volt. Két ujja közé fogta a szélét és egy határozott mozdulattal kibontotta, majd a már merev férfiasságára húzta. Egyik lábamat felemelte és én a másikkal együtt átfogtam a csípőjét. – Lazulj el – lehelet finom csókot nyomott számra s még a térdem is beleremegett. És eljött a pillanat, amire vártam, végre magamba fogadhattam őt. Csípője egyre gyorsabban mozgott, de nem állt nehezemre tartanom vele a ritmust. Kéjes nyögések és sóhajok hagyták el számat, amikor lassított.
- Még – nyöszörögte. – Dani, kérlek… ne hagyd… abba! –kapkodtam levegő után és erősebben kapaszkodtam karjába. Apró csókokkal borítottam be testét és érintésem alatt beleremegett. Az élvezettől remegve omlottam karjai közé miután kilövellt bennem. Fáradtan bújtam hozzá felhevült testéhez, de összetörte ezt a pillanatot.
- Hova mész? – kérdeztem csalódottan, amikor láttam, hogy összeszedi a ruháját.
- Vissza a buliba, de te maradhatsz, ha még akarsz, csak addig is öltözz fel – hajította felém a ruháimat. Gyorsan magamra kapkodtam őket és a mellettem lévő óvszer papírját a zsebembe csúsztattam.
- Mehetünk –sóhajtottam.
- Iszonyat jó volt. Köszönöm –megcsókolt, de egyáltalán nem volt olyan, mint az előzőek, inkább hasonlított egy búcsúcsókhoz. Miután kimentünk már nem maradtam sokáig. Másfél óra múlva hazamentem. Nem tudtam az éjjel aludni, egész végig csak rá gondoltam és forgolódtam.
Egy hónap múlva.
A betegség elért végül. A reggeleknél soha nem volt rosszabb. Amit addig szerettem, már megenni sem tudtam. Aztán végül rábeszéltem magam, és megcsináltam a terhességi tesztet. Zokogva omlottam össze, amikor megláttam az eredményt. Pozitív. Agyaltam, hogy vajon mégis, hogy lehetséges ez az egész, mikor védekeztünk. Lassan álltam fel és megkerestem az óvszeres papírt. Döbbenten láttam a dátumot: 2007. 02. 28. És amikor az egész történt már május volt. Összetörtem. Akkor döbbentem rá, hogy nem figyeltem rám, nem érdekeltem, csak egy jó éjszakát akart magának és én voltam az áldozat. Egy lejárt szavatosságú óvszer tette tönkre az életem.
-Miért tönkre tette?
-Akkor még azt gondoltam. Apa nélkül felnevelni egy gyereket nem akartam, de legfőképp még sem akartam gyilkos lenni. És most boldog vagyok Lilivel. Ő számomra a mindenem. Már el se tudom képzelni nélküle az életem.
-Pedig te mindig óvatos voltál. Mi történt akkor?
-Bíztam benne. Mindig azt akartam, hogy szeressen és akkor abban a teremben valóra vált az álmom. De nem gondoltam, hogy ilyen hamar össze is törik.
-De az a lényeg, hogy most boldog vagy és a kicsi rendben van.
-Igen, és örülök, hogy Dani nem figyelte a lejárt szavatosságot.
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte! 2. A logót ki kell tennem a blogomba! 3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam! 4. Írni kell magamról 7 dolgot! 5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak! 6. Be kell linkelnem õket. 7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról. 8. Nem küldhetem olyannak, akinek a blogja volt már tüntetve!
Először is nagyon köszönöm Benina és neked is nimphy as. ikertesóm. Már láttam ezt a díjat máshol is, de nem is reméltem, hogy az én blogomra is kikerül. Szóval nagyon meglepődtem.Nézzetek be hozzájuk.
Ez a novella diana pályázatára készült. Helyezést nem értem el, de a részvétel is fontos. Hamarosan felrakja az összes novellát, amire lehet szavazni, hogy melyik legyen közönség díjas. Remélem számíthatok a szavazataitokra. Köszönöm. Puszíí
Mindössze már csak néhány órám maradt, hogy elkészüljek hatra. Lassan, kedvtelenül álltam neki a készülődésnek. A csajok rávettek, hogy menjek el velük a házibuliba. Beleegyeztem, de messze áll tőlem a partizás. A fürdőkádban sokáig áztattam magam, hogy lelkileg felkészüljek a csajokkal töltendő estémre és egy álarcot öltsek fel, ami boldogtalanul is mosolyog. A hajammal, mint mindig most is szenvedtem. Sehogy sem akart úgy állni, ahogy nekem megfelelt volna. Megszárítottam és gondoltam, hogy amíg felöltözök, kitalálok rá valamit. Majdnem a szokásos összeállítást választottam, mert a szoknya nem rá való, ezért maradtam a farmer csőnadrágnál. Egy fehér fűzőszerű felsőt vettem fel hozzá fekete boleróval. Hajammal még ezután sem tudtam mit kezdeni, ezért hát lófarokba fogtam össze, és egy kis csillámos hajlakkot fújtam rá. Csöngettek. Még mielőtt lementem volna ajtót nyitni, megnéztem magam a tükörben. Onnan nem a megszokott Rosary tekintett vissza rám.
-Nyitom –rohantam le az ajtóhoz. Barátaim csodálkozva néztek végig öltözékemen. -Szia, te ki vagy? És hol van a régi Rosary? –kérdezte Cathy. -Ő ma este itthon marad. Helyette megyek én –mosolyogtam. A maszkom tökéletesre sikerült. -Akkor indulhatunk is –vetette fel Lisa. Gyorsan felvettem a fekete-arany törpesarkú cipőmet és a vászonkabátomat. Bezártam a lakását és a lányok után indultam. A buli csak pár utcányira volt tőlünk, ezért gyalog mentünk. Lily most is rózsaszín ruhában volt, míg Cathy kékbe, Lisa pedig pirosba. A csapatból én estem ki, a narancssárga már messze állt tőlem. Az életem egyhangú, üres, vagyis fekete-fehér lett. Karöltve sétáltunk az utcán és kedvenc dalainkat énekeltük. Húsz perc alatt oda is értünk, de én a bejárat előtt megtorpantam.
-Most komolyan? Ide nem megyek be –jelentettem ki. El sem tudom hinni, hogy képesek voltak ide elhozni, pedig tudják a történetet. -Ro, kérlek. Nem kell Dan -nel beszélned. Csak gyere be –nézett rám hatalmas csillogó kék szemeivel Cathy. -Hogy mondhatnék nemet, ha így kérsz –egyeztem bele. Lily bekopogott és azonnal ki is nyitották az ajtót. Egy ismeretlen srác állt és hívott be minket. A kabátjainkat felakasztottuk és az italos asztalhoz sétáltunk. Láttam pár ismerős arcot, akik ugyanúgy, mint a barátnőim csodálkozva mértek végig engem és elismerően bólintottak. Néhányuknak mosolyogva köszöntem. Az asztalhoz érve kíváncsian néztem végig a választékot. Aztán meg is találtam az italt, ami meghozza a kedvemet. Választottam egy poharat félig töltöttem energiaitallal és vodkát öntöttem bele. A házigazda gondolt szívószálakra is. Azok közül is elvettem egyet és lassan ittam meg a poharamban lévő löttyöt. Onnan figyeltem, ahogy a lányok táncolnak –igazából nem nevezném táncnak, inkább valami „csábító –tánc”-nak néz ki. A csajok eltűntek a szemem elől és magányomat az italba fojtottam, nem is számoltam, hogy mennyi energiaitalos vodkát, és konyakos kólát ittam meg, de a hatását már megéreztem. Csatlakoztam én is táncoló tömeghez és flörtöltem minden sráccal. A részeg lányok még így is irigykedve figyelték, ahogy lecsapom a kezükről az áldozatukat vagy ők voltak a fiúk áldozatai, nem tudom. Éppen valamelyik focista srácnak ráztam magam, amikor valaki kirántott a tömegből.
-Rózsaszál, mit csinálsz?
-Ne hívj így, tök gagyi –utasítottam.
-Régen szeretted, amikor így hívtalak, amikor csak mi voltunk. -De most már nincsen mi, csak te és én. Emlékszel? Ezt még te mondtad. -Megváltoztál. Hol vannak a narancssárga ruháid? Hol van az én narancssárga rózsaszálam? -Igen, megváltoztam, de csak miattad. Ráébresztettél, hogy mennyire nem abba a világba való vagyok, ahol eddig éltem. A narancssárga helyébe a fekete lépett –magyaráztam el neki. -Én változtattalak meg? Tökéletes voltál abban a világban, a barátnőid körében. -Persze, ahol mindenki becsaphat, és csak összetörik a szívemet. -De nézz körül, te nem ide tartozol. Nem vagy ribanc, mint a többiek. -Szóval, szerinted ribancnak készülök, mert stílust váltottam. -Ennek semmi köze sincs a stílusodhoz Rózsaszál. -Akkor mégis mihez? –kérdeztem, mert kíváncsi voltam a véleményére. -Ez a piás lány nem illik hozzád, hogy flörtölsz mindenkivel, még azzal is aki nem tetszik. Ránéztél arra a srácra, akitől az előbb húztalak el? -kérdezte, és igaza volt, mert nem figyeltem rá. Hátra néztem és láttam, hogy egy másik lánnyal táncol, de ez nem érdekelt, mert csak az arcát figyeltem. Éreztem, hogy ajkam fintorra húzódik. -Na, látod. Nem mondom azt, hogy nem tehetek semmiről, mert igen is tehetek. -Kifejtenéd jobban? -Voltam olyan idióta, hogy ott hagytam egy szelíd, kedves, aranyos, gyönyörű narancssárga rózsát, mely még ki sem nyílt és szirmai lehulltak. Ám mégis a halott virágból egy még gyönyörűbb, titokzatos, magával ragadó, vadabb virág született újjá. Egy fekete rózsaszál –magyarázta. El sem hiszem, hogy ezt mondja. Tehát még mindig szeret? És még így is tetszem neki? Szemeit mélyen az enyémbe fúrja és a pillantásától még a térdeim is megremegnek, de mielőtt összecsuklottam volna, magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Egy percig haboztam, de végül karjaimat nyaka köré fontam és visszacsókoltam. -Szeretlek –suttogta, miután elvált ajkaimtól. -Én is szeretlek –feleltem és fejemet vállára hajtottam. Szemem lassan lecsukódott, a környezetemet nem nagyon érzékeltem, csak annyit, hogy valaki felemel, és felfelé sétál velem, majd lerak valami puhára. -Jó éjt Rózsaszál –mormolta a fülembe bársonyos hangján, majd elnyomott az álom.
Legkedvesebb és egyetlen Ikertesóómnak, nimphy-nek BOLDOG SZÜLINAPOOT kívánok még egyszer.ÉS itt is van az ajándék első fele. A második az 8 és 9 között érkezik. puszíí Nektek
Vacsora után egyedül sétáltam vissza a szobánkba. Teljes bezártságot rendeltek el az iskolában. Egy tanuló sem hagyhatja el a hálókörletét takarodó után. -Hova igyekszik Miss. Hamilton? –állított meg az igazgatónő. -A szobámba Miss. Lovegood–feleltem. -Magára is vonatkozik a szabály, hogy nem mehet ki az éjjel. -Tudom –mondtam leszegett fejjel. Szerettem az erdőben mászkálni éjszaka. -Akkor minden rendben. Jó éjt. -Jó éjt, igazgatónő –köszöntem és folytattam tovább magányos utamat. Belépve a szobába Nala nyávogva sétált hozzám. Ölembe vettem és elindultam a fürdőszobába. Leraktam kiscicámat egy ruha kupacra, míg egy kellemes, meleg, habos fürdővizet csináltam. Ruháimat csak leszórtam magamról és belemerültem a kádba. Tetemet a hab, takaróként fedte el. -Lara, itt vagy bent? –kopogott be szobatársam, Lily. -Azonnal megyek –szóltam ki. A vizem már teljesen kihűlt, ezért magamra tekertem a törölközöm és kisétáltam a fürdőből. – Nala, gyere –szóltam neki és ő azonnal leszökkent mellém. Felugrott az ágyamra és a szokásos helyén kényelembe helyezte magát. Megálltam az ablak előtt és csak néztem az éjszakát. -Mit nézel? –kérdezte barátnőm. -Az eget. Ma este olyan sötét. -Ma újhold van, és ha jól rémlik különleges újhold. -Az lehet –gyorsan felöltöztem és belebújtam az ágyamba. Lily mindig hamar elalszik, nem nehéz ilyenkor kiszöknöm. Zajtalanul kikászálódtam és a rendes ruhámat vettem fel, amibe a városba szoktam bemenni. Kinyitottam az ablakomat és felugrottam a párkányra. Erre Nala is felébredte és elindult felém. Már hozzá szoktam, hogy elkísér az éjszakai kirándulásaimra. Felvettem az ölembe, lassan kezdtem el simogatni és ő hangos dorombolásba kezdet.
A nagy tölgyfához sétáltam és beültem a két ága közé. Itt találkoztam először Tom -mal. Visszagondoltam arra az estére, de amint felnéztem újra az égre, megpillantottam a holdat vörösen pompázni. Lily –nek igaza volt, ez egy különleges újhold. Lépteket hallottam az iskola felől. Egy személy szokott még ilyenkor is utánam jönni. Erik. -Lara, nem szabadna itt lenned. Veszélyes ez az este. -Tudok vigyázni magamra. Emlékszel, félig vámpír vagyok. -Nem csak fél vámpír vagy. Az ereidben különleges vér folyik. -Kiválasztott vagy –szólalt meg valaki mögülem. -Szia, neked is, Tom –néztem rá a vállam fölött. -Szia. Ideje választanod –mondta, és szemem sarkából láttam, hogy Erik is bólogat. -Nem kérhetitek ezt tőlem. -Nem szerethetsz egyszerre két embert, kedvesem –jelentette ki Tom. Mindketten öt méterre álltak tőlem, tekintetem köztük cikázott. Igaza van Tom –nak, választanom kell kettőjük között. Egy lassú, óvatos lépést tettem Tom felé. -Jól meggondoltad? Ha elmész, soha nem láthatsz viszont senkit. Kérlek, maradj velem – mondta Erik. A hold, aminek ma nem kellene látszania, most egyre vörösebb színben tündökölt. -Én… sajnálom –csak ennyit tudtam kinyögni, és futásnak eredtem. Félig vámpír és félig farkas voltam, így a futás nem esett nehezemre. Lépteket hallottam magam mögül. Egy picit sandítottam hátra. Négy farkas futott mögöttem. Eriket éppen hogy megpillantottam, már is gyorsabb tempóra váltottam. Egy újabb csodálatos emlék színhelyére értem. Egy rét, vízeséssel és egy kis tóval. Telihold volt azon az este. Ez volt a titkos helyünk. Tommal. Egy meleg kéz karolta át derekamat. -Látom, még emlékszel –suttogta a fülembe és végig csókolta a nyakamat. Beleborzongtam érintésébe, pedig kellemes augusztusi este volt. -Nem tudom elfelejteni –fordultam felé. -Sajnálom, hogy választás elé kellett állítanom. De a döntés rajtad áll. Nekem csak a te boldogságod fontos. -És csak akkor vagyok boldog, ha velem vagy. -Ez azt jelenti, hogy… - nem hagytam befejezni neki a mondatot, mert számat szájára tapasztottam. -Téged választalak –mondtam ki helyette én. A hold erre a kijelentésemre még jobban izzani kezdet. Szememet fogva tartotta. Éreztem, ahogy elszívja tőlem a vámpírok erejét, és ahogy a régi legendában is megtörtént, kitörli életemből őket. Erre a gondolatra könnyek folytak végig az arcomon és rogytam kedvesem karjaiba. -Most már minden rendben lesz –emelt fel és indult el velem az erdő sűrűjébe.
