2010. február 3., szerda

Díj

 

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam!
4. Írni kell magamról 7 dolgot!
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!
6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
8. Nem küldhetem olyannak, akinek a blogja volt már tüntetve!
Először is nagyon köszönöm Benina és neked is nimphy as. ikertesóm. Már láttam ezt a díjat máshol is, de nem is reméltem, hogy az én blogomra is kikerül. Szóval nagyon meglepődtem.Nézzetek be hozzájuk.
http://blackmoon-nimphy.blogspot.com/ Ikertesóm, nimphy blogja plusz még így utólag Küldte Klajcsi: http://www.vampirestorybyklau.blogspot.com/
És a 7 dolog magamról:

1. Szeretek írni.
2. A barátaimat egyszerűen imádom.
3. Szeretek olvasni.
4. Imádom a vámpíros könyveket, filmeket, sorozatokat. :)
5. Szeretem az olvasóimat.
6. Borzalmasan sok időt töltök a számítógép előtt.
7. Nem szeretek iskolába járni. :)

Az oldalak, akiknek én továbbküldtem (és érdemes megnézni őket):

1. Gugóca: I can't without you (http://icantlivewithoutyoufic.blogspot.com/)
2. Rosalice: One more chance (http://onemorechance-rosalice.blogspot.com/)
4. Szylu története (http://szylu.blogspot.com/)
6. Nikcimaci blogja (http://nikcimaci.blogspot.com/)

És még egyszer köszönöm, hogy gondoltatok rám.

2010. január 23., szombat

Novellám: Narancssárga rózsaszál


Ez a novella diana pályázatára készült. Helyezést nem értem el, de a részvétel is fontos. Hamarosan felrakja az összes novellát, amire lehet szavazni, hogy melyik legyen közönség díjas. Remélem számíthatok a szavazataitokra. Köszönöm. Puszíí


Mindössze már csak néhány órám maradt, hogy elkészüljek hatra.  Lassan, kedvtelenül álltam neki a készülődésnek. A csajok rávettek, hogy menjek el velük a házibuliba.  Beleegyeztem, de messze áll tőlem a partizás. A fürdőkádban sokáig áztattam magam, hogy lelkileg felkészüljek a csajokkal töltendő estémre és egy álarcot öltsek fel, ami boldogtalanul is mosolyog. A hajammal, mint mindig most is szenvedtem. Sehogy sem akart úgy állni, ahogy nekem megfelelt volna. Megszárítottam és gondoltam, hogy amíg felöltözök, kitalálok rá valamit. Majdnem a szokásos összeállítást választottam, mert a szoknya nem rá való, ezért maradtam a farmer csőnadrágnál. Egy fehér fűzőszerű felsőt vettem fel hozzá fekete boleróval. Hajammal még ezután sem tudtam mit kezdeni, ezért hát lófarokba fogtam össze, és egy kis csillámos hajlakkot fújtam rá. Csöngettek. Még mielőtt lementem volna ajtót nyitni, megnéztem magam a tükörben. Onnan nem a megszokott Rosary tekintett vissza rám.
-          Nyitom –rohantam le az ajtóhoz. Barátaim csodálkozva néztek végig öltözékemen.
-          Szia, te ki vagy? És hol van a régi Rosary? –kérdezte Cathy.
-          Ő ma este itthon marad. Helyette megyek én –mosolyogtam. A maszkom tökéletesre sikerült.
-          Akkor indulhatunk is –vetette fel Lisa. Gyorsan felvettem a fekete-arany törpesarkú cipőmet és a vászonkabátomat. Bezártam a lakását és a lányok után indultam. A buli csak pár utcányira volt tőlünk, ezért gyalog mentünk. Lily most is rózsaszín ruhában volt, míg Cathy kékbe, Lisa pedig pirosba. A csapatból én estem ki, a narancssárga már messze állt tőlem. Az életem egyhangú, üres, vagyis fekete-fehér lett. Karöltve sétáltunk az utcán és kedvenc dalainkat énekeltük. Húsz perc alatt oda is értünk, de én a bejárat előtt megtorpantam.

-          Most komolyan? Ide nem megyek be –jelentettem ki. El sem tudom hinni, hogy képesek voltak ide elhozni, pedig tudják a történetet.
-          Ro, kérlek. Nem kell Dan -nel beszélned. Csak gyere be –nézett rám hatalmas csillogó kék szemeivel Cathy.
-          Hogy mondhatnék nemet, ha így kérsz –egyeztem bele. Lily bekopogott és azonnal ki is nyitották az ajtót. Egy ismeretlen srác állt és hívott be minket. A kabátjainkat felakasztottuk és az italos asztalhoz sétáltunk. Láttam pár ismerős arcot, akik ugyanúgy, mint a barátnőim csodálkozva mértek végig engem és elismerően bólintottak. Néhányuknak mosolyogva köszöntem. Az asztalhoz érve kíváncsian néztem végig a választékot. Aztán meg is találtam az italt, ami meghozza a kedvemet. Választottam egy poharat félig töltöttem energiaitallal és vodkát öntöttem bele.  A házigazda gondolt szívószálakra is. Azok közül is elvettem egyet és lassan ittam meg a poharamban lévő löttyöt. Onnan figyeltem, ahogy a lányok táncolnak –igazából nem nevezném táncnak, inkább valami „csábító –tánc”-nak néz ki.  A csajok eltűntek a szemem elől és magányomat az italba fojtottam, nem is számoltam, hogy mennyi energiaitalos vodkát, és konyakos kólát ittam meg, de a hatását már megéreztem. Csatlakoztam én is táncoló tömeghez és flörtöltem minden sráccal. A részeg lányok még így is irigykedve figyelték, ahogy lecsapom a kezükről az áldozatukat vagy ők voltak a fiúk áldozatai, nem tudom. Éppen valamelyik focista srácnak ráztam magam, amikor valaki kirántott a tömegből.

-          Rózsaszál, mit csinálsz?
-          Ne hívj így, tök gagyi –utasítottam.
-          Régen szeretted, amikor így hívtalak, amikor csak mi voltunk.
-          De most már nincsen mi, csak te és én. Emlékszel? Ezt még te mondtad.
-          Megváltoztál. Hol vannak a narancssárga ruháid? Hol van az én narancssárga rózsaszálam?
-          Igen, megváltoztam, de csak miattad. Ráébresztettél, hogy mennyire nem abba a világba való vagyok, ahol eddig éltem. A narancssárga helyébe a fekete lépett –magyaráztam el neki.
-          Én változtattalak meg? Tökéletes voltál abban a világban, a barátnőid körében.
-          Persze, ahol mindenki becsaphat, és csak összetörik a szívemet.
-          De nézz körül, te nem ide tartozol. Nem vagy ribanc, mint a többiek.
-          Szóval, szerinted ribancnak készülök, mert stílust váltottam.
-          Ennek semmi köze sincs a stílusodhoz Rózsaszál.
-          Akkor mégis mihez? –kérdeztem, mert kíváncsi voltam a véleményére.
-          Ez a piás lány nem illik hozzád, hogy flörtölsz mindenkivel, még azzal is aki nem tetszik. Ránéztél arra a srácra, akitől az előbb húztalak el? -kérdezte, és igaza volt, mert nem figyeltem rá. Hátra néztem és láttam, hogy egy másik lánnyal táncol, de ez nem érdekelt, mert csak az arcát figyeltem. Éreztem, hogy ajkam fintorra húzódik.
-          Na, látod. Nem mondom azt, hogy nem tehetek semmiről, mert igen is tehetek.
-          Kifejtenéd jobban?
-          Voltam olyan idióta, hogy ott hagytam egy szelíd, kedves, aranyos, gyönyörű narancssárga rózsát, mely még ki sem nyílt és szirmai lehulltak. Ám mégis a halott virágból egy még gyönyörűbb, titokzatos, magával ragadó, vadabb virág született újjá. Egy fekete rózsaszál –magyarázta. El sem hiszem, hogy ezt mondja. Tehát még mindig szeret? És még így is tetszem neki? Szemeit mélyen az enyémbe fúrja és a pillantásától még a térdeim is megremegnek, de mielőtt összecsuklottam volna, magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Egy percig haboztam, de végül karjaimat nyaka köré fontam és visszacsókoltam.
-          Szeretlek –suttogta, miután elvált ajkaimtól.
-          Én is szeretlek –feleltem és fejemet vállára hajtottam. Szemem lassan lecsukódott, a környezetemet nem nagyon érzékeltem, csak annyit, hogy valaki felemel, és felfelé sétál velem, majd lerak valami puhára.
-          Jó éjt Rózsaszál –mormolta a fülembe bársonyos hangján, majd elnyomott az álom.

2009. november 26., csütörtök

Vörös újhold

Legkedvesebb és egyetlen Ikertesóómnak, nimphy-nek BOLDOG SZÜLINAPOOT kívánok még egyszer.ÉS itt is van az ajándék első fele. A második az 8 és 9 között érkezik.
puszíí Nektek

Vacsora után egyedül sétáltam vissza a szobánkba. Teljes bezártságot rendeltek el az iskolában. Egy tanuló sem hagyhatja el a hálókörletét takarodó után.
-Hova igyekszik Miss. Hamilton? –állított meg az igazgatónő.
-A szobámba Miss. Lovegood–feleltem.
-Magára is vonatkozik a szabály, hogy nem mehet ki az éjjel.
-Tudom –mondtam leszegett fejjel. Szerettem az erdőben mászkálni éjszaka.
-Akkor minden rendben. Jó éjt.
-Jó éjt, igazgatónő –köszöntem és folytattam tovább magányos utamat. Belépve a szobába Nala nyávogva sétált hozzám. Ölembe vettem és elindultam a fürdőszobába. Leraktam kiscicámat egy ruha kupacra, míg egy kellemes, meleg, habos fürdővizet csináltam. Ruháimat csak leszórtam magamról és belemerültem a kádba. Tetemet a hab, takaróként fedte el.
-Lara, itt vagy bent? –kopogott be szobatársam, Lily.
-Azonnal megyek –szóltam ki. A vizem már teljesen kihűlt, ezért magamra tekertem a törölközöm és kisétáltam a fürdőből. – Nala, gyere –szóltam neki és ő azonnal leszökkent mellém. Felugrott az ágyamra és a szokásos helyén kényelembe helyezte magát. Megálltam az ablak előtt és csak néztem az éjszakát.
-Mit nézel? –kérdezte barátnőm.
-Az eget. Ma este olyan sötét.
-Ma újhold van, és ha jól rémlik különleges újhold.
-Az lehet –gyorsan felöltöztem és belebújtam az ágyamba. Lily mindig hamar elalszik, nem nehéz ilyenkor kiszöknöm. Zajtalanul kikászálódtam és a rendes ruhámat vettem fel, amibe a városba szoktam bemenni. Kinyitottam az ablakomat és felugrottam a párkányra. Erre Nala is felébredte és elindult felém. Már hozzá szoktam, hogy elkísér az éjszakai kirándulásaimra. Felvettem az ölembe, lassan kezdtem el simogatni és ő hangos dorombolásba kezdet.

A nagy tölgyfához sétáltam és beültem a két ága közé. Itt találkoztam először Tom -mal. Visszagondoltam arra az estére, de amint felnéztem újra az égre, megpillantottam a holdat vörösen pompázni. Lily –nek igaza volt, ez egy különleges újhold. Lépteket hallottam az iskola felől. Egy személy szokott még ilyenkor is utánam jönni. Erik.
-Lara, nem szabadna itt lenned. Veszélyes ez az este.
-Tudok vigyázni magamra. Emlékszel, félig vámpír vagyok.
-Nem csak fél vámpír vagy. Az ereidben különleges vér folyik.
-Kiválasztott vagy –szólalt meg valaki mögülem.
-Szia, neked is, Tom –néztem rá a vállam fölött.
-Szia. Ideje választanod –mondta, és szemem sarkából láttam, hogy Erik is bólogat.
-Nem kérhetitek ezt tőlem.
-Nem szerethetsz egyszerre két embert, kedvesem –jelentette ki Tom. Mindketten öt méterre álltak tőlem, tekintetem köztük cikázott. Igaza van Tom –nak, választanom kell kettőjük között. Egy lassú, óvatos lépést tettem Tom felé.
-Jól meggondoltad? Ha elmész, soha nem láthatsz viszont senkit. Kérlek, maradj velem – mondta Erik. A hold, aminek ma nem kellene látszania, most egyre vörösebb színben tündökölt.
-Én… sajnálom –csak ennyit tudtam kinyögni, és futásnak eredtem. Félig vámpír és félig farkas voltam, így a futás nem esett nehezemre. Lépteket hallottam magam mögül. Egy picit sandítottam hátra. Négy farkas futott mögöttem. Eriket éppen hogy megpillantottam, már is gyorsabb tempóra váltottam. Egy újabb csodálatos emlék színhelyére értem. Egy rét, vízeséssel és egy kis tóval. Telihold volt azon az este. Ez volt a titkos helyünk. Tommal. Egy meleg kéz karolta át derekamat.
-Látom, még emlékszel –suttogta a fülembe és végig csókolta a nyakamat. Beleborzongtam érintésébe, pedig kellemes augusztusi este volt.
-Nem tudom elfelejteni –fordultam felé.
-Sajnálom, hogy választás elé kellett állítanom. De a döntés rajtad áll. Nekem csak a te boldogságod fontos.
-És csak akkor vagyok boldog, ha velem vagy.
-Ez azt jelenti, hogy… - nem hagytam befejezni neki a mondatot, mert számat szájára tapasztottam.
-Téged választalak –mondtam ki helyette én. A hold erre a kijelentésemre még jobban izzani kezdet. Szememet fogva tartotta. Éreztem, ahogy elszívja tőlem a vámpírok erejét, és ahogy a régi legendában is megtörtént, kitörli életemből őket. Erre a gondolatra könnyek folytak végig az arcomon és rogytam kedvesem karjaiba.
-Most már minden rendben lesz –emelt fel és indult el velem az erdő sűrűjébe.

2009. október 13., kedd

Nimphy írta és fel kellett raknom, mert nekem nagyon tetszik. Remélem nektek is

Mert Minden Nyomot Hagy...

Mert az eső eláll, de a sár itt marad.
Mert a seb beforr, viszont a heg ottmarad.
Mert az idő elpereg, de az emlék megmarad.
Mert a lány elmegy, és mindent hátrahagy.
Mert ez örök törvény, semmi más,
Minden elmúlik, hogy hátrahagyjon valami mást.

Mert a fa elég, de a hamu ottmarad.
Mert a virág lehull, de a levél megmarad.
Mert a hó elolvad, bár a tél itt marad.
Mert a szerelem elhagy, de a föld még egybe van.
Mert ez örök törvény, semmi más,
Minden elmúlik, hogy hátrahagyjon valami mást.

Mert a pillanat elmúlik, viszont a kép itt marad.
Mert a jég elolvad, és csak víz marad.
Mert a madár elszáll, a fészek meg ottmarad.
Mert a lélek eltűnik, de a test megmaradt.
Mert ez örök törvény, semmi más,
Minden elmúlik, hogy hátrahagyjon valami mást.