Megigézett

Megigézett. Annyi év telt el és szemének csillogása,  mosolyra húzódó szája semmit sem változott. Elakadt a szavam. A viszontlátás érzése súlyos kőként telepedett a mellkasomra. A hiánya és a boldogság,  hogy végre újra itt van elemi erővel csapott le. Legszívesebben a nyakába vetettem volna magam,  mégis képtelen voltam megmozdulni.  Csak álltam és néztem őt. Az arcát tanulmányoztam,  figyeltem minden rezdülését, próbáltam kitalálni,  hogy mi jár a fejében. A szája kissé remegett,  mintha mondani szeretne valamit,  de nem tudja hogyan kezdje. Az ő szeme engem pásztázott,  benne félelem csillogott.  Félt a reakciómtól. Volt is miért.  Hiszen haragudtam rá,  de abban a pillanatban ez már nem számított.  Halványan elmosolyodtam és felé nyújtottam a kezem,  hogy végre megérintsem az arcát. Ám amikor éreznem kellett volna a bőrét a bőrömön nem történt semmi.  Nem volt ott. Nem volt valódi.  Csak egy látomás,  egy délibáb.
Felriadtam. Könnycseppek peregtek végig az arcomon és kapkodva vettem a levegőt. A mázsás súly miatt, amit a mellkasomra éreztem mégsem sikerült elég oxigénhez jutnom. Újbóli elvesztése pánikrohamit idézett elő. Nem hittem el, hogy a szívem újra darabokra törhet. 

Büszkeség

Lányok! Legyen büszkeségünk. Hajlandóak vagyunk mi hamarabb feláldozni,  mint a férfiak,  abban a reményben hogyha eldobjuk azzal csak nyerhetünk.
Fontos a büszkeség ne dobjuk el, de ne is ragaszkodjunk eszeveszetten hozzá hiszen abból sem sülhet ki semmi jó.
Tudjuk,  hogy mikor és mennyit engedjünk a büszkeségünkből.  Ne ragaszkodjunk feleslegesen hozzá,  mikor tudjuk hogy mi hibáztunk akkor igenis eresszük el - természetesen csak mértékkel -,  de ne vágjuk sutba,  ne könyörögjünk,  ne alázkodjunk meg mások előtt,  csak azért hogy bizonyítsunk.

Én már elkövettem mind a két hibát. Görcsösen ragaszkodtam a büszkeségemhez, mikor tudtam,  hogy nekem kéne lenni annak a félnek,  aki enged.  Nem egyszer történt meg ez, és emiatt elvesztettem valakit.  Utána a büszkeskeségemet eldobva könyörögtem hozzá, és ez már szánalmas volt. Nagyon nehezen értettem meg, hogy ez a fajta megalázkodás nem vezet semmire. 

Már majdnem sikerült újra feladni a büszkeségem,  miközben Ő, aki megbánta tettei következményét gyáván elbújik, elérhetetlenség mögé rejtőzik, ahelyett hogy egy kicsit ő is feladná a büszkeségét.  Mert ez egyáltalán nem lenne szánalmas. Bátorságra vallana,  ha elsimerné, hogy hibázott és bocsánatot kérne.  Ez talán végre egy kiutat jelentene nekünk. Nem biztos,  hogy ez az út a folytatás lenne,  mert ez már elég lenne a továbblépéshez is.

Újra itt

Sziasztok!

Először is boldog új évet kicsit nagyon megkésve. :)

Az utolsó bejegyzésem ótamárlassan két hónap telt el. Nem is igazán van mit mesélnem róla. Ünnepek, együtt a család, ajándékok meg hasonló dolgok. Januárban dolgoztam, hogy kicsit megalapozhassam a következő szemeszter indulását. :)
Mert bizony már itt tartunk. Ma volt az első nap. Pedigmég csak nem régvolt augusztus amikor beiratkoztam,erre meg már elkezdődött a második félévem is.
Szorítsatok, mert ez egy kicsit nehezebb lesz mint az előző.

Küldetés teljesítve 2.

Sziasztok.
Mint ígértem itt is van a Küldetés teljesítve 2. része, ami nem mást, mint az egyetemet jelenti.
Sokaknak éppenhogy elkezdődött a vizsgaidőszak és azon aggódnak, hogy mennyire nem lesz Karácsonyuk meg a szilveszteri bulit is ki kell hagyniuk, azok miatt a fránya januári vizsgák miatt, melyekre muszáj lesz tanulni.

Szerencsésnek érzem magam, mert bár valóban nem minden tárgy úgy sikerült, mint amire számítottam, de én tegnap, vagyis 2016.12.13-án sikeresen befejeztem az első egyetemi félévemet és így egészen január végéig szabad vagyok. Vagyis úgy terveztem, hogy a decembert otthon töltöm, de januárban már dolgozni szeretnék és jövök vissza januárban valami jó kis diákmunkát keresni.

Szóval mindenkinek, aki még csak most áll neki a vizsgáknak sok sikert sikert kívánok. És ne feledjétek, sose hagyjon el benneteket a remény.!

Küldetés teljesítve 1.

Sziasztok!

Képzeljétek ma, vagyis pontosan 2016.12.10. 01:00-kor befejeztem egy könyvet. Tudom ez nem nagy meglepetés, de ez a könyv most már különleges, mert ő lett a 100-ik ebben az évben.

Bizony, 21 nappal az év vége előtt sikerült elolvasnom 100 könyvet. Nagyon örülök neki, hogy ezt a célt amit januárban kitűztem magam elé elértem. Főleg azért, mert a következő félévem nehezebb lesz és sokkal jobban szeretnék teljesíteni.

Ezen a linken megtalálhatjátok azt a 100 könyvet, amit idén elolvastam. Az igazság az,hogy sokkal több könyvet olvastam el, vannak olyanok amik a listában nincsenek benne, mert már olvastam őket és az év folyamán kedvem támadt újra elővenni.

Jövőre kevesebbel indulok, de remélem azt is sikerül teljesíteni.
Ha valamelyik megtetszett,akkor nyugodtan kérdezzetek vagy csak olvassátok el. ;)