Október 31.

Két éve már, hogy nem szeretem ezt a napot. Nem a Halloween miatt...erre is visszatérünk.

A mai nap igazából fontos lenne az életemben, most már csak fájdalmat okoz a sok emlék amit amúgy ünnepelnék. 2011.10.31. Nem fordulópontja az életemnek, mert az körülbelül két héttel azelőtt volt. Innen számítottuk, hogy együtt voltunk. Sajnos ez már a második év, hogy ezen a napon nem az évfordulónkat ünnepeljük. Én azon gondolkodok, hogy mennyire hiányzik, mi lenne ha még mindig egy pár lennénk...Ő meg....hát ki tudja. Valószínűleg eszébe sem jutok ezen a - legalábbis számomra - fontos napon.

Mi a véleményetek arról, hogy "Magyarországon nem Halloween, hanem Mindenszentek van"?

Igazából nekem semmi bajom a Halloweennal. Engem nem hoz lázba. Nem faragok ijesztő, vagy éppen vicces tök fejeket, - bár lehet, hogy néhány év múlva engem is magával ragad - nem veszek fel ijesztő jelmezeket és nem megyek bennük bulizni. Legfőképp azért, mert elsején nem szeretnék hulla ;) fáradt lenni. Aztán beöltözésnek ott a farsang, az elég. Legalábbis nekem.

De úgy vagyok vele, hogy nem bántom azokat, akik pont az ellenkezőjét csinálják.
Mert hát:

Október 31. - Halloween

November 1. - Mindenszentek

November 2. - Halottak napja

Mind a három ünnep külön napra esik, tehát mindenkinek szíve joga, ha megtartja a Halloweent.

Az igazat megvallva én november másodikán, már nem szoktam a temetőbe menni. Vagyis ha úgy nézzük, akkor én azt nem tartom meg. Szóval most akkor tessék szépen megkövezni, mert én nem megyek a temetőbe a halottakra emlékezni másodikán.

Azért nem, mert én megteszem ezt Mindenszentek napján. Nekem ennyi bőven elég a temetőkből.

Most komolyan?

Néha totál úgy érzem, hogy a homlokomra valami olyasmi szöveg van írva, hogy: "Gyertek nyomik, edzenem kell a türelmemet." vagy esetleg "Normálisak kíméljenek." De tényleg. Nem csak itthon, de már Pesten is megtaláltak.

Lehet bunkónak tűnök, de kezdek egy kicsit besokallni. Nem mondanám magam türelmes típusnak, pedig elég sok mindent elviselek ezektől a nehéz felfogású emberektől, akik már az agyamra mennek és egyáltalán nem veszik észre, hogy nem sok kedvel állok hozzájuk.

Tök átlagosnak tartom magam. Tehát egyáltalán nem vagyok eltelve magamtól, talán még önbizalomhiányosnak is mondanám magam..és valószínűleg a következő mondat egoistának fog feltüntetni, de a nem helyes srácok igazán elkerülhetnének. Vagy igazából nem is az a baj, hogy nem helyesek, hanem inkább az, hogy annak ellenére, hogy elmondtam nekik a véleményem arról, hogy köztünk nem lesz semmi, mindenféle témákkal, az életükkel traktálnak. Mondanak valamit, válaszolok rá egy szóban, mert másban nem lehet, aztán két naponta hasonlóan feltűnik...de ha megmondom hogy hagyjuk békén egymást, akkor vagy én leszek a bunkó, vagy fel sem fogja, hogy kezdek besokallni tőle...

Tehát..szerintem nem vagyok egoista, csak van egy "elvem":

A külső megfog, a belső megtart, a jó szex meg hozzá láncol.

Én úgy tapasztaltam, hogy ez így van.

I love Budapest

Ti hogy vagytok vele?

Így a hosszú hétvége alkalmából Budapestre utaztam, hogy barátnőmmel bepótoljuk az elmaradt szülinapozást. Teljes kikapcsolódás, ha Pesten lehetek. Annyira más minden, mint itthon. Olyan jó néha kiszakadni innen. A hétvégén vásároltunk, megnéztük a várat, felsétáltunk a Citadellához, moziba mentünk. Egyszerűen jól éreztük magunkat.

Sokan nem szeretik Pestet, mert túl nagy. Részben megértem őket, mert valóban kicsit rémítő tud lenni a nagy város, olyan sok mindent kell tudni róla. Alig várom, hogy végre ott éljek, és hogy tanuljak, nem csak az egyetemen, hanem Pestről is. Meg akarom ismerni a várost, hogy még nyugodtabban, céltudatosabban  rójam az utcákat.

Menekülök itthonról, sok minden elől és Pesten el tudok bújni a gondok elől...nagyrészt. Sajnos az Ő emléke oda is elkísér, de ott talán jobban el tudom viselni, bár az, hogy ezeket Vele is átélhettem volna, az kicsit szívfacsaró. De ha fent vagyok, nem ezen jár az eszem. Minél többet akarok látni, és csak jól szeretném érezni magam.

Aktivitás?

Sziasztok!

Nem tudom még mennyien jártok erre, mennyire olvassátok még a gondolataimat, de gondoltam leírom, hogy mi a helyzet.
Mint láthatjátok, fent az oldalak megint bővült. Vagyis egy helyre gyűjtöttem a Halj meg másért című történet fejezeteit. Nem lett a legjobb, persze ezt akkor is tudtam, még sincs szívem letörölni. Elfér. :)

Hát hogy mennyire leszek aktív a következő időkben azt nem tudom, de azért lesznek még ilyen kis szösszenetek, vagy éppen olyan gondolatok amik beleették magukat a fejembe.

Ha valamit érdekesnek gondoltok nyugodtan hagyjatok nyomot.