Sziasztok.
Mint ígértem itt is van a Küldetés teljesítve 2. része, ami nem mást, mint az egyetemet jelenti.
Sokaknak éppenhogy elkezdődött a vizsgaidőszak és azon aggódnak, hogy mennyire nem lesz Karácsonyuk meg a szilveszteri bulit is ki kell hagyniuk, azok miatt a fránya januári vizsgák miatt, melyekre muszáj lesz tanulni.
Szerencsésnek érzem magam, mert bár valóban nem minden tárgy úgy sikerült, mint amire számítottam, de én tegnap, vagyis 2016.12.13-án sikeresen befejeztem az első egyetemi félévemet és így egészen január végéig szabad vagyok. Vagyis úgy terveztem, hogy a decembert otthon töltöm, de januárban már dolgozni szeretnék és jövök vissza januárban valami jó kis diákmunkát keresni.
Szóval mindenkinek, aki még csak most áll neki a vizsgáknak sok sikert sikert kívánok. És ne feledjétek, sose hagyjon el benneteket a remény.!
2016. december 14., szerda
2016. december 10., szombat
Küldetés teljesítve 1.
Sziasztok!
Képzeljétek ma, vagyis pontosan 2016.12.10. 01:00-kor befejeztem egy könyvet. Tudom ez nem nagy meglepetés, de ez a könyv most már különleges, mert ő lett a 100-ik ebben az évben.
Bizony, 21 nappal az év vége előtt sikerült elolvasnom 100 könyvet. Nagyon örülök neki, hogy ezt a célt amit januárban kitűztem magam elé elértem. Főleg azért, mert a következő félévem nehezebb lesz és sokkal jobban szeretnék teljesíteni.
Ezen a linken megtalálhatjátok azt a 100 könyvet, amit idén elolvastam. Az igazság az,hogy sokkal több könyvet olvastam el, vannak olyanok amik a listában nincsenek benne, mert már olvastam őket és az év folyamán kedvem támadt újra elővenni.
Jövőre kevesebbel indulok, de remélem azt is sikerül teljesíteni.
Ha valamelyik megtetszett,akkor nyugodtan kérdezzetek vagy csak olvassátok el. ;)
Képzeljétek ma, vagyis pontosan 2016.12.10. 01:00-kor befejeztem egy könyvet. Tudom ez nem nagy meglepetés, de ez a könyv most már különleges, mert ő lett a 100-ik ebben az évben.
Bizony, 21 nappal az év vége előtt sikerült elolvasnom 100 könyvet. Nagyon örülök neki, hogy ezt a célt amit januárban kitűztem magam elé elértem. Főleg azért, mert a következő félévem nehezebb lesz és sokkal jobban szeretnék teljesíteni.
Jövőre kevesebbel indulok, de remélem azt is sikerül teljesíteni.
Ha valamelyik megtetszett,akkor nyugodtan kérdezzetek vagy csak olvassátok el. ;)
2016. november 16., szerda
Egy visszautasítható ajánlat
Sajnos betegség miatt nem tudtam elmesélni Nektek, hogy mi is történt velem egyik bulizásunk alkalmakor.
Már majdnem két hete történt az egész.
Barátnőm elrángatott magukkal péntek este bulizni,mondván, hogy muszáj kimozdulnom és nem csak bent kuksolni a szobában. Nem is ez a lényeg. Jól éreztük magunkat, tehát egyáltalán nem bántam meg, hogy beadtam a derekamat. Aztán az este folyamán mégis történt valami olyan, ami eddig velem sosem fordult elő. Sőt eddig csak hallottam róla,környezetemben még senkivel sem történt ilyen. Egy srác meginvitált a mosdóba. Amikor megkérdezte, hát még a szavam is elállt. Persze meg sem fordult a fejemben, hogy igent mondjak neki. De lepörgött előttem, hogy hogyan érezném magam utána. Eszembe jutott, hogy mennyire képtelen lennék a tükörbe nézni, vagy azoknak a szemébe, akik szeretnek és még ha nem is tudnák, hogy mibe mentem bele én ítélkeznék magam fölött helyettük is. A pasik mit képzelnek, hogy mindent lány csak egy tárgy amit használnak aztán elhajítanak? Persze vannak kivételek, és nem minden pasi ilyen. Mi lányok voltunk a hibásak. Vagyis azok a lányok, akik az ilyen ajánlatokat elfogadják vagy éppen ők maguk kezdeményezték az ilyen alkalmakat. Miattuk olyan nehéz nekünk rendes lányoknak, olyan fiút találni akik nem akarnak kihasználni minket.
Már majdnem két hete történt az egész.
Barátnőm elrángatott magukkal péntek este bulizni,mondván, hogy muszáj kimozdulnom és nem csak bent kuksolni a szobában. Nem is ez a lényeg. Jól éreztük magunkat, tehát egyáltalán nem bántam meg, hogy beadtam a derekamat. Aztán az este folyamán mégis történt valami olyan, ami eddig velem sosem fordult elő. Sőt eddig csak hallottam róla,környezetemben még senkivel sem történt ilyen. Egy srác meginvitált a mosdóba. Amikor megkérdezte, hát még a szavam is elállt. Persze meg sem fordult a fejemben, hogy igent mondjak neki. De lepörgött előttem, hogy hogyan érezném magam utána. Eszembe jutott, hogy mennyire képtelen lennék a tükörbe nézni, vagy azoknak a szemébe, akik szeretnek és még ha nem is tudnák, hogy mibe mentem bele én ítélkeznék magam fölött helyettük is. A pasik mit képzelnek, hogy mindent lány csak egy tárgy amit használnak aztán elhajítanak? Persze vannak kivételek, és nem minden pasi ilyen. Mi lányok voltunk a hibásak. Vagyis azok a lányok, akik az ilyen ajánlatokat elfogadják vagy éppen ők maguk kezdeményezték az ilyen alkalmakat. Miattuk olyan nehéz nekünk rendes lányoknak, olyan fiút találni akik nem akarnak kihasználni minket.
2016. október 30., vasárnap
5 éve már
Az idő csak halad és az ember csak a fontos,meghatározó pillanatokra emlékszik.
Az október egy nagyon nehéz hónap számomra érzelmileg. Pedig életem legjobb hónapjának indult. Miért ne lett volna az, hiszen a hónap elején ünneplem a születésnapomat és mint a tavalyi bejegyzésben is említettem más meghatározó dátumok is kapcsolódnak ide. De már a szülinapomat is beárnyékolja a szomorúság, a veszteség.
Hát akkor nézzük meg mi történt öt éve, amely hatalmas boldogságot,majd még nagyobb szomorúságot hozott nekem ebben a hónapban.
2011.10.15 - szombat este unokatesómmal egy bulit tartottunk, ahol - talán még pont tizenötödike volt - megismerkedtem Vele. Tisztán emlékszem, amikor elkezdtünk beszélgetni,és hogy egész héten mennyire izgatottan vártam a válaszait és hogy mi fog kisülni ebből. Már akkor szerelmes voltam bele.
2011.10.22 - ismét egy szombat. Az első randink. Nagyon izgultam egész nap. A lehető legjobbat akartam nyújtani. És jól sikerült. Boldog voltam, amikor hazahozott,pedig még az első csók sem csattant el.
2011.10.27 - Ha már az első csók. Elérkezett a második randi és végre az első csók is. Másfél hetet vártam rá, de megérte. Rá megérte várni.
2011. 10.30 - A harmadik randi. Eredetileg csak 31-re terveztük, de átrendezte a délutánját,hogy szabad legyen. Meglepett vele. Izgalmasra sikeredett. Balatonra mentünk, és rengeteg vicces történetet mesélt. Nagyon romantikus volt az egész este. Egész végig beszélgettünk. Olyan volt mintha nem is a harmadik randinkon lennénk, hanem csak kikapcsolódni mentünk volna. Persze, szerintem külső szemmel lehetett látni, hogy igencsak az elején tartunk a kapcsolatunknak.
Ami igazából akkor még nem is volt az. Pár héttel később, amikor még mindig találkozgattunk és egyebek ;), akkor kérdeztem rá - rengeteg ember unszolására - hogy mi most akkor együtt vagyunk-e. Iszonyatosan boldog voltam, hogy igent mondott és hivatalosan a balatoni estétől számítottunk egy párnak. Bár a könnyebbség miatt a hónap utolsó napján ünnepeltünk.
És hát eltelt ez az 5 év, de sajnos nem jól végződött. Pedig mennyivel könnyebb lenne megírni boldogan, mosolyogva, hogy igen akkor Ő lépett be az életembe és még mindig 5 hosszú év után is együtt vagyunk, kibírta mellettem, elviselt engem. De nem. Nem így történt. 3 éve már nem része az életemnek és nem is lesz már soha. Ennek az időnek elég kellett volna,hogy legyen és el kellett volna felejtenem Őt.
Képtelen vagyok továbblépni. Azt mondják az ember csak akkor képes rá, ha levonta a tanulságot, megtanulta a leckét. De hogy jöjjek rá, hogy mi is volt az?
Az,hogy mennyire tudok szeretni,hogy még ennyi év után is boldoggá tenne, ha csak beszélgetne velem? Vagy hogy mennyire nem volt megfelelő párkapcsolati példa előttem? Hogy mennyire elviselhetetlen tudok lenni,hogy még azt is elüldözöm, akit a világon a legjobban szeretek? Hogy mennyire elcseszett egy ember vagyok?
Valaki igazán megmondhatná a tanulságot,mert én sajnos nem tudom.
Már én is szánalmasnak érzem magam. De mostmár én mondom, hogy elég. Ez volt az utolsó alkalom. Ennek kell lennie.
Az október egy nagyon nehéz hónap számomra érzelmileg. Pedig életem legjobb hónapjának indult. Miért ne lett volna az, hiszen a hónap elején ünneplem a születésnapomat és mint a tavalyi bejegyzésben is említettem más meghatározó dátumok is kapcsolódnak ide. De már a szülinapomat is beárnyékolja a szomorúság, a veszteség.
Hát akkor nézzük meg mi történt öt éve, amely hatalmas boldogságot,majd még nagyobb szomorúságot hozott nekem ebben a hónapban.
2011.10.15 - szombat este unokatesómmal egy bulit tartottunk, ahol - talán még pont tizenötödike volt - megismerkedtem Vele. Tisztán emlékszem, amikor elkezdtünk beszélgetni,és hogy egész héten mennyire izgatottan vártam a válaszait és hogy mi fog kisülni ebből. Már akkor szerelmes voltam bele.
2011.10.22 - ismét egy szombat. Az első randink. Nagyon izgultam egész nap. A lehető legjobbat akartam nyújtani. És jól sikerült. Boldog voltam, amikor hazahozott,pedig még az első csók sem csattant el.
2011.10.27 - Ha már az első csók. Elérkezett a második randi és végre az első csók is. Másfél hetet vártam rá, de megérte. Rá megérte várni.
2011. 10.30 - A harmadik randi. Eredetileg csak 31-re terveztük, de átrendezte a délutánját,hogy szabad legyen. Meglepett vele. Izgalmasra sikeredett. Balatonra mentünk, és rengeteg vicces történetet mesélt. Nagyon romantikus volt az egész este. Egész végig beszélgettünk. Olyan volt mintha nem is a harmadik randinkon lennénk, hanem csak kikapcsolódni mentünk volna. Persze, szerintem külső szemmel lehetett látni, hogy igencsak az elején tartunk a kapcsolatunknak.
Ami igazából akkor még nem is volt az. Pár héttel később, amikor még mindig találkozgattunk és egyebek ;), akkor kérdeztem rá - rengeteg ember unszolására - hogy mi most akkor együtt vagyunk-e. Iszonyatosan boldog voltam, hogy igent mondott és hivatalosan a balatoni estétől számítottunk egy párnak. Bár a könnyebbség miatt a hónap utolsó napján ünnepeltünk.
És hát eltelt ez az 5 év, de sajnos nem jól végződött. Pedig mennyivel könnyebb lenne megírni boldogan, mosolyogva, hogy igen akkor Ő lépett be az életembe és még mindig 5 hosszú év után is együtt vagyunk, kibírta mellettem, elviselt engem. De nem. Nem így történt. 3 éve már nem része az életemnek és nem is lesz már soha. Ennek az időnek elég kellett volna,hogy legyen és el kellett volna felejtenem Őt.
Képtelen vagyok továbblépni. Azt mondják az ember csak akkor képes rá, ha levonta a tanulságot, megtanulta a leckét. De hogy jöjjek rá, hogy mi is volt az?
Az,hogy mennyire tudok szeretni,hogy még ennyi év után is boldoggá tenne, ha csak beszélgetne velem? Vagy hogy mennyire nem volt megfelelő párkapcsolati példa előttem? Hogy mennyire elviselhetetlen tudok lenni,hogy még azt is elüldözöm, akit a világon a legjobban szeretek? Hogy mennyire elcseszett egy ember vagyok?
Valaki igazán megmondhatná a tanulságot,mert én sajnos nem tudom.
Már én is szánalmasnak érzem magam. De mostmár én mondom, hogy elég. Ez volt az utolsó alkalom. Ennek kell lennie.
2016. október 7., péntek
Pánik
Nem kapok levegőt. Görcsösen szorítom a takarót, próbálok ura lenni a légzésemnek, lelassítani a szívverésem és megnyugodni. Nem megy. Elönt a pánik, a rémület és nem akar elmúlni. Érzem, hogy ez a vég.
2016. szeptember 25., vasárnap
Könyvek
Sziasztok!!!!
Gondolom tudjátok, vagy rájöttetek, hogy mennyire szeretek olvasni. Hát ehhez kapcsolódóan egy elég merész célt tűztem ki magam elé. Elindultam egy könyv kihíváson.
Tudjátok van olyan, amikor egy év alatt 50 könyvet kell elolvasni, de mind az ötvenet más kategóriából. Hát én ezt elég korlátozónak tartottam, főleg magamnak.Nem vagyok éppen egy "mindenevő" típus. Ezért nagyon örültem, amikor olvastam, hogy van mennyiségi kihívás is. Persze itt temagad állítod be a könyvek számát.
Így az én kitűzött célom 100 darab könyv elolvasása egy év alatt, azaz 12 hónap alatt.
Szerintetek is merész?
Gondoltam. :)
Ahogy még az év elején jártunk kicsit aggódtam, hogyan is fogom teljesíteni a 100 könyvet, főleg, hogy akkor, hogy ez sikerüljön kb 9 könyvet kellet elolvasnom havonta. Aztán persze néha csalódtam, hogy ha ez nem sikerült, és ez nem is megy olyan könnyen.
De ma fordulóponthoz jutottam. Befejeztem a 85. könyvet és már csak tizenöt könyv választ el a száztól. Ami azt jelenti, hogy havonta már csak 5 könyvet kell elolvasnom, ami számomra elég teljesíthetőnek tűnik.
Már ez az elolvasott mennyiség is sok és talán nem is lennék csalódott,hogy ha nem sikerülne,főleg, hogy most már a tanulásra kéne koncentrálnom, de igazán örülnék, ha idén ez is sikerülne.
Jövőre már biztos nem tudnám bevállalni ezt a mennyiséget.
A könyvlistát nyilvántartom és folyamatosan vezetem, hogy éppen mi az aktuális könyv amit olvasok, és hogy mikor kezdtem, majd amikor végeztem vele bekerül az olvasottak közé.
https://www.goodreads.com/review/list/50985372?shelf=read ezen a linken megtaláljátok, azokat a könyveket,amiket olvastam, olvasok és olvasni szeretnék majd.
Ha valamelyik könyv érdekelne titeket és szeretnétek a véleményemet olvasni róla, akkor nyugodtan írjátok meg hozzászólásban.
Addig is szurkoljatok, hogy sikerüljön.
Ohh, és ajánljatok ti is könyveket, hogy minél többől tudjak válogatni. :)
Puszi. ;)
Gondolom tudjátok, vagy rájöttetek, hogy mennyire szeretek olvasni. Hát ehhez kapcsolódóan egy elég merész célt tűztem ki magam elé. Elindultam egy könyv kihíváson.
Tudjátok van olyan, amikor egy év alatt 50 könyvet kell elolvasni, de mind az ötvenet más kategóriából. Hát én ezt elég korlátozónak tartottam, főleg magamnak.Nem vagyok éppen egy "mindenevő" típus. Ezért nagyon örültem, amikor olvastam, hogy van mennyiségi kihívás is. Persze itt temagad állítod be a könyvek számát.
Így az én kitűzött célom 100 darab könyv elolvasása egy év alatt, azaz 12 hónap alatt.
Szerintetek is merész?
Gondoltam. :)
Ahogy még az év elején jártunk kicsit aggódtam, hogyan is fogom teljesíteni a 100 könyvet, főleg, hogy akkor, hogy ez sikerüljön kb 9 könyvet kellet elolvasnom havonta. Aztán persze néha csalódtam, hogy ha ez nem sikerült, és ez nem is megy olyan könnyen.
De ma fordulóponthoz jutottam. Befejeztem a 85. könyvet és már csak tizenöt könyv választ el a száztól. Ami azt jelenti, hogy havonta már csak 5 könyvet kell elolvasnom, ami számomra elég teljesíthetőnek tűnik.
Már ez az elolvasott mennyiség is sok és talán nem is lennék csalódott,hogy ha nem sikerülne,főleg, hogy most már a tanulásra kéne koncentrálnom, de igazán örülnék, ha idén ez is sikerülne.
Jövőre már biztos nem tudnám bevállalni ezt a mennyiséget.
A könyvlistát nyilvántartom és folyamatosan vezetem, hogy éppen mi az aktuális könyv amit olvasok, és hogy mikor kezdtem, majd amikor végeztem vele bekerül az olvasottak közé.
https://www.goodreads.com/review/list/50985372?shelf=read ezen a linken megtaláljátok, azokat a könyveket,amiket olvastam, olvasok és olvasni szeretnék majd.
Ha valamelyik könyv érdekelne titeket és szeretnétek a véleményemet olvasni róla, akkor nyugodtan írjátok meg hozzászólásban.
Addig is szurkoljatok, hogy sikerüljön.
Ohh, és ajánljatok ti is könyveket, hogy minél többől tudjak válogatni. :)
Puszi. ;)
2016. szeptember 19., hétfő
Álom
Éppen csak elkezdődött az egyetem és beköltöztem a koliba már kicsit elszoktam otthonról.
Vagyis inkább csak az alvástól. Itt fent viszonylag nyugodtan,álom mentesen alszok.
Ehhez képest, hazamentem pénteken és egy álom miatt nyugtalanul forgolódtam egész éjjel és kialvatlanul ébredtem fel szombaton.
Hosszú idő telt már el, de a tudatalattim még mindig nem dolgozta fel a szakítást, és álmomban még mindig ott van.
Nem volt rossz álom. Sőt, majdnem mintha valóság lett volna. És látjátok? Ez a baj, mert nem valóság volt.
Álmomban boldog voltam, hogy megint ott van velem, érzem Őt. Erre amikor meg felébredek csalódottan veszem tudomásul, hogy nem volt igaz, csak álom volt, és Ő nem fekszik ott mellettem, nem ölel magához szorosan, nem szuszog a fülembe, nem bújok hozzá, hogy még közelebb érezzem magamhoz.
Üres mellett az ágy.
A szobában csak én vagyok, és az ott ragadt emlékünk, amik még mindig kísértenek.
2016. szeptember 8., csütörtök
Egyetemista lettem
Sok minden történt augusztus közepe óta.
Gólyatáborban jártam és barátokat szereztem,ezáltal nem idegen lett a szobatársam a kollégiumba,mert igen felvettek. Nagyon izgultam,hogy mi lesz akkor ha nem fog sikerülni, de most már ráérek izgulni emiatt a következő félévben. :)
Az a hét egy kicsit zsúfolt volt. Én már 21-én feljöttem nagynénémmel Pestre, hogy egy útiköltséget megspóroljak. Tudom,tudom, de akkor még nem volt diákom. Drága feljönni Pestre. Szóval a hétfői napot náluk töltöttem, és kedden indultunk reggel a gólyatáborba, ahonnan csütörtök délután jöttünk el, így majdnem éjfél volt mire hazaértem. Aztán a két otthon töltött nap azzal telt el, hogy összepakoltam a költözéshez. Mindent, amire szükségem lehet, mert hát ki kellett használni hogy kocsival jövünk és nem kell majd nekem cipekednem. Szóval 28-án ténylegesen beköltöztem és kollégista lettem, hát ez lett most egy ideig a második otthonom.
Itt a koliban is tartottak "tábort", de szerencsére ez sokkal lájtosabb volt, mint a gólyatábor. Megismerkedtünk a kolis gólyákkal, a várossal, a közlekedéssel, hogy hova érdemes járni szórakozni.
Szórakozásról jut eszembe. Tegnap meg volt az első hivatalos gólyabulink. SZERDÁN. Értitek? Szerdán. Úgy,hogy ma reggel 8tól előadásunk volt. Ezt nem fogom sokszor eljátszani, hiszen tanulni jöttem ide.
Összességében még szokom az egészet. Teljesen más itt minden. El kell kezdenem főzni,mert hamar meg fogom unni a hideg kajákat és nem is lakok jól vele. Meg hát az egyetem is más, de majd belerázódom.
Addig is szorítsatok.!! ;)
Puszii :) :*
Gólyatáborban jártam és barátokat szereztem,ezáltal nem idegen lett a szobatársam a kollégiumba,mert igen felvettek. Nagyon izgultam,hogy mi lesz akkor ha nem fog sikerülni, de most már ráérek izgulni emiatt a következő félévben. :)
Az a hét egy kicsit zsúfolt volt. Én már 21-én feljöttem nagynénémmel Pestre, hogy egy útiköltséget megspóroljak. Tudom,tudom, de akkor még nem volt diákom. Drága feljönni Pestre. Szóval a hétfői napot náluk töltöttem, és kedden indultunk reggel a gólyatáborba, ahonnan csütörtök délután jöttünk el, így majdnem éjfél volt mire hazaértem. Aztán a két otthon töltött nap azzal telt el, hogy összepakoltam a költözéshez. Mindent, amire szükségem lehet, mert hát ki kellett használni hogy kocsival jövünk és nem kell majd nekem cipekednem. Szóval 28-án ténylegesen beköltöztem és kollégista lettem, hát ez lett most egy ideig a második otthonom.
Itt a koliban is tartottak "tábort", de szerencsére ez sokkal lájtosabb volt, mint a gólyatábor. Megismerkedtünk a kolis gólyákkal, a várossal, a közlekedéssel, hogy hova érdemes járni szórakozni.
Szórakozásról jut eszembe. Tegnap meg volt az első hivatalos gólyabulink. SZERDÁN. Értitek? Szerdán. Úgy,hogy ma reggel 8tól előadásunk volt. Ezt nem fogom sokszor eljátszani, hiszen tanulni jöttem ide.
Összességében még szokom az egészet. Teljesen más itt minden. El kell kezdenem főzni,mert hamar meg fogom unni a hideg kajákat és nem is lakok jól vele. Meg hát az egyetem is más, de majd belerázódom.
Addig is szorítsatok.!! ;)
Puszii :) :*
2016. augusztus 15., hétfő
Ha ismer
Egy idő után rájöttem, hogy néhány dolgot érdemes magamban tartani. Senki sem fogja megérteni az érzéseimet. Fiatal vagyok, mondják sokan. Ne akarjam már most, hogy az első szerelem örökké tartson. Míg amúgy is. Szerelem??? Nem létezik.
Rossz újra és újra látnom az emberek szemében, hogy nem vagyok normális az érzelmeim miatt. Hogy mondatom, hogy igent mondtam volna Neki, ha megkéri a kezem. Ez múltkor úgy került szóba, hogy a jegygyűrűkről beszéltünk és én kijelentéssel, hogy csak egy bizonyos köves gyűrűt fogadok el. Mert az, aki meg fogja kérni a kezem kérdés nélkül tudni fogja, hogy milyet szeretnék.
- Miért tudná? - Kérdeztek vissza a többiek.
- Mert közel voltam hozzá, hogy megkapjam álmaim gyűrűjét és így szót sem kellett szólnom, hogy milyet szeretnék.
- Ezt honnan tudod?
- Mert megkérte volna a kezem és én igent mondtam volna Neki.
- De aztán még sem ez történt. Honnan tudod, hogy meg akart kérni?
- Mert mindent eltervezett és miután nem ugy alakultak a dolgok, elmesélte.
- Valószínűleg csak kitalálta az egészet.
Ugyan, hiszen nem tudnak semmit. Nem láttak minket együtt, nem ismerik Őt úgy, mint én. De ismerem, ismertem én Őt egyáltalán?
Egy pillanatra elbizonytalanítottak. Pedig nem kellett volna. A szerelem létezik és a miénk igenis igazi volt, a legcsodálatosább dolog, ami történhetett velem, az hogy megismertem Őt és az életem része lett. Igen. Ismertem. Azóta persze megváltozott /megváltozhatott de akkor még ismertem és szívből igazán szerettem. Vagy még szeretem????
Pénteken végre elérkezett az utolsó munkanapom. Több mint 9 hónap után végeztem. Nem mintha nem szerettem volna ott dolgozni, mert szerettem. Nagyon jó volt a munka, jó volt a társaság, de ez a nyári felkelés kifárasztott. Azért keltem fel 5:30kor, hogy nyolcra beérjek dolgozni, aztán már 5óra volt mire hazaértem. Szóval igazából csak ez volt a rossz az egészben, ez a rengeteg buszozás. Igy pénteken kicsit hamarabb befejeztük a munkát és megint iszogattunk. El lettem búcsúztatva.
Rossz újra és újra látnom az emberek szemében, hogy nem vagyok normális az érzelmeim miatt. Hogy mondatom, hogy igent mondtam volna Neki, ha megkéri a kezem. Ez múltkor úgy került szóba, hogy a jegygyűrűkről beszéltünk és én kijelentéssel, hogy csak egy bizonyos köves gyűrűt fogadok el. Mert az, aki meg fogja kérni a kezem kérdés nélkül tudni fogja, hogy milyet szeretnék.
- Miért tudná? - Kérdeztek vissza a többiek.
- Mert közel voltam hozzá, hogy megkapjam álmaim gyűrűjét és így szót sem kellett szólnom, hogy milyet szeretnék.
- Ezt honnan tudod?
- Mert megkérte volna a kezem és én igent mondtam volna Neki.
- De aztán még sem ez történt. Honnan tudod, hogy meg akart kérni?
- Mert mindent eltervezett és miután nem ugy alakultak a dolgok, elmesélte.
- Valószínűleg csak kitalálta az egészet.
Ugyan, hiszen nem tudnak semmit. Nem láttak minket együtt, nem ismerik Őt úgy, mint én. De ismerem, ismertem én Őt egyáltalán?
Egy pillanatra elbizonytalanítottak. Pedig nem kellett volna. A szerelem létezik és a miénk igenis igazi volt, a legcsodálatosább dolog, ami történhetett velem, az hogy megismertem Őt és az életem része lett. Igen. Ismertem. Azóta persze megváltozott /megváltozhatott de akkor még ismertem és szívből igazán szerettem. Vagy még szeretem????
Pénteken végre elérkezett az utolsó munkanapom. Több mint 9 hónap után végeztem. Nem mintha nem szerettem volna ott dolgozni, mert szerettem. Nagyon jó volt a munka, jó volt a társaság, de ez a nyári felkelés kifárasztott. Azért keltem fel 5:30kor, hogy nyolcra beérjek dolgozni, aztán már 5óra volt mire hazaértem. Szóval igazából csak ez volt a rossz az egészben, ez a rengeteg buszozás. Igy pénteken kicsit hamarabb befejeztük a munkát és megint iszogattunk. El lettem búcsúztatva.
2016. július 27., szerda
El sem tudom hinni
Tegnap elég ideges voltam egész nap és izgatottan vártam a nyolc órát, hogy végre megkapjam az sms-t a hírrel, hogy engem is felvettek. Örömmel közlöm a jó hírt. Szeptembertől a Budapesti Gazdasági Egyetem Pénzügyi Számviteli Karának hallgatója leszek és a gazdálkodási és menedzsment szakon folytatom a tanulmányaimat.
Persze sok mindenki szerint ez egyértelmű volt, hogy idén már sikerül államilag támogatottra bejutnom és egy darabig én is elég biztos voltam benne, de aztán kezdtem bepánikolni, hogy úgy sem vesznek fel.
Nem erre a szakra készültem, talán ha egy kicsivel többet teszek még érte akkor sikerült volna a másik, de sajnos nem úgy alakult. Én azért minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy a legjobbat hozzam ki itt is magamból.
3 év után végre ez az álmom is teljesült.
Ne felejtsétek el, hogy az álmokért, célokért küzdeni kell, meg kell dolgozni értük, hinni kell bennük és természetesen soha fel nem adni. Néha el lehet bizonytalanodni, egy kicsit félre tenni, de aztán újra elővenni és teljes erőbedobással a cél felé hajtani.
Persze sok mindenki szerint ez egyértelmű volt, hogy idén már sikerül államilag támogatottra bejutnom és egy darabig én is elég biztos voltam benne, de aztán kezdtem bepánikolni, hogy úgy sem vesznek fel.
Nem erre a szakra készültem, talán ha egy kicsivel többet teszek még érte akkor sikerült volna a másik, de sajnos nem úgy alakult. Én azért minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy a legjobbat hozzam ki itt is magamból.
3 év után végre ez az álmom is teljesült.
Ne felejtsétek el, hogy az álmokért, célokért küzdeni kell, meg kell dolgozni értük, hinni kell bennük és természetesen soha fel nem adni. Néha el lehet bizonytalanodni, egy kicsit félre tenni, de aztán újra elővenni és teljes erőbedobással a cél felé hajtani.
2016. július 7., csütörtök
Minden jót
Úgy vettem észre, hogy kissé megcsappant a blogom olvasottsága mióta könyv értékeléseket is írok. Szóval úgy döntöttem, hogy búcsút intek.
Persze nem az egész blognak, ha nem csak a könyv véleményeknek. Természetesen azért még fogok olyan könyvekről írni, amik nagyon mély benyomást tettek rám.
De tényleg úgy vettem észre, hogy jobban érdekel benneteket az én "szenvedésem", illetve a gondolataim, az érzéseim ezekről.
Egyáltalán nem bánom ezt, hiszen ez a blog most már azért létezik, hogyha elmondani nem is tudom, legalább ki tudjam írni magamból az érzéseimet egy egy történésről.
Szóval most vissza is tennék egy kicsit ehhez.
A címszereplő mondatot be kellene tiltani. Mert bizonyos esetekben egyáltalán nem hangzik jól. Amikor valaki elköszönésnek használja szerintem búcsúzik. Véglegesen. Ez a mondat olyan mint a romantikus filmekben egy szomorú jelenet amikor a főhős és a főhősnő elköszönnek egymástól egy "Isten veled"-del. És érezzük, hogy ez az elköszönés tényleg végleges.
Szíven üt a tudat, hogy az akit tiszta szívből, szívünk legeslegmélyéről szeretünk, éppen örökre búcsút vesz tőlünk és emlékeinktől. Miközben mi éppen hogy csak lélegezni tudunk nélküle. Sok idő telt már el, kínzó percek, gyötrő órák, el nem múló nappalok, hosszú hetek és hónapok, majd évek. Az érzések, az érzéseim ennek ellenére sem változtak. Igaz elcsitultak. Már nem voltak olyan intenzívek mint régen, de mélyen belémvésődtek és tudom hogy örökké velem lesznek.
Megcsapott a hűvössége, a mondat zordsága összetörte képzelgéseimet, amik szinte nem is léteznek. Nem vagyok már naiv, tisztában vagyok vele, hogy ebből már nem lesz semmi. Elváltak útjaink és soha nem fogják keresztezni egymást, de azért lelkem mélyén egy kicsit még reménykedem. Mégis fájó szívvel kívánok Neki is minden jót.
Persze nem az egész blognak, ha nem csak a könyv véleményeknek. Természetesen azért még fogok olyan könyvekről írni, amik nagyon mély benyomást tettek rám.
De tényleg úgy vettem észre, hogy jobban érdekel benneteket az én "szenvedésem", illetve a gondolataim, az érzéseim ezekről.
Egyáltalán nem bánom ezt, hiszen ez a blog most már azért létezik, hogyha elmondani nem is tudom, legalább ki tudjam írni magamból az érzéseimet egy egy történésről.
Szóval most vissza is tennék egy kicsit ehhez.
A címszereplő mondatot be kellene tiltani. Mert bizonyos esetekben egyáltalán nem hangzik jól. Amikor valaki elköszönésnek használja szerintem búcsúzik. Véglegesen. Ez a mondat olyan mint a romantikus filmekben egy szomorú jelenet amikor a főhős és a főhősnő elköszönnek egymástól egy "Isten veled"-del. És érezzük, hogy ez az elköszönés tényleg végleges.
Szíven üt a tudat, hogy az akit tiszta szívből, szívünk legeslegmélyéről szeretünk, éppen örökre búcsút vesz tőlünk és emlékeinktől. Miközben mi éppen hogy csak lélegezni tudunk nélküle. Sok idő telt már el, kínzó percek, gyötrő órák, el nem múló nappalok, hosszú hetek és hónapok, majd évek. Az érzések, az érzéseim ennek ellenére sem változtak. Igaz elcsitultak. Már nem voltak olyan intenzívek mint régen, de mélyen belémvésődtek és tudom hogy örökké velem lesznek.
Megcsapott a hűvössége, a mondat zordsága összetörte képzelgéseimet, amik szinte nem is léteznek. Nem vagyok már naiv, tisztában vagyok vele, hogy ebből már nem lesz semmi. Elváltak útjaink és soha nem fogják keresztezni egymást, de azért lelkem mélyén egy kicsit még reménykedem. Mégis fájó szívvel kívánok Neki is minden jót.
2016. június 30., csütörtök
Élmény beszámoló
Sziasztooook!!!!!!!!!!
Már három hete itthon vagyok és sajnos csak most jutott időm (és persze sikerült rávennem magam), hogy meséljek nektek egy kicsit olaszországi utamról.
Szombaton délelőtt indult a gép, így anyával mi már pénteken este felmentünk Pestre. Nagyon izgultam a repülés miatt, természetesen ez jó fajta izgalom volt, cseppet sem csalódtam benne. :)
Az ablak mellett ültem végig oda és haza felé is, és pontosan a szárny fölött, de imádtam.
Aztán amikor megérkeztünk Nápolyba és elmentünk a szállásunk, át kellett mennünk a piacon, mert ugye az közvetlenül mellettünk volt, és hát ilyen kis ocsmányságokat árultak. Megjegyzem nem szeretem a halat. Szóval a szagok kissé zavartak, de hát ez Olaszország.
Szombaton késő délután Nápolyban sétáltunk. Vasárnap pedig nyakunkba vettük Pompei és Herculaneumot, valami eszméletlen volt az egész. Az hogy a Vezúv mekkora pusztítást végzett.
Aztán hétfőn megmásztuk a Vezúvot, hát az is elképesztő élmény volt, ahogy bent sétáltunk a felhőkben és alattunk elterültek a városok. Tényleg lélegzet elállító.
Szerdán a napot Nápolyban töltöttük, jöttek tesóm ismerősei. Megígértették velem, hogy egy múlva már olaszul fogok velük beszélni, mert hát ők nem igazán beszélik az angolt, szóval aki Olaszországba készül, kösse fel a nadrágját.
Gyorsan telt sajnos a hét. Az utolsó teljes napunkat Ischian töltöttük, bár sajnos kevés volt az időnk, megnéztük a várat és még egy kis strandolás is belefért az időbe, az egy hét alatt akkor fürödtem először a Földközi-tengerben
És hát eljött a szombat is, kicsit előbb kellett kimennünk a repülőtérre, mert nem lehetett online becsekkolni és el akartuk kerülni a tömeget, de hát semmi szükség nem volt rá, így a repülőtéren ültünk gy darabig, majd amikor felszálltunk, újra elfoglaltam a helyem a szárny fölött ismét az ablak mellet. Haza felé elég felhős volt az ég, szóval csak a felszállás pillanatában csináltam képeket, amikor látszott a Vezúv is.
Még oldalakon keresztül mesélhetnék erről az egy hétről, de tényleg elég annyi, hogy csodálatos volt. Ezer és millió köszönet a bátyámnak, hogy átélhettem ezt az élményt.
Mellékesen. Köszönöm D. a mait. Nem vártam el soha senkitől, hogy csak mert szakítottunk a barátommal, a barátnőim se tartsák vele a kapcsolatot, vagy éppen töröljék őt mindenhonnan, s így tudassák velem, hogy mellettem állnak. Nem kértem tőlük ezt, mégis hogy D látta, hogy újra megtalálható a közösségi hálón és nem jelölte be, jól esett. Köszönöm D. Szeretlek. <3
Már három hete itthon vagyok és sajnos csak most jutott időm (és persze sikerült rávennem magam), hogy meséljek nektek egy kicsit olaszországi utamról.
Szombaton délelőtt indult a gép, így anyával mi már pénteken este felmentünk Pestre. Nagyon izgultam a repülés miatt, természetesen ez jó fajta izgalom volt, cseppet sem csalódtam benne. :)
Az ablak mellett ültem végig oda és haza felé is, és pontosan a szárny fölött, de imádtam.
 |
| Ezzel a "kismadárral" repültünk |
 |
| Olaszország felé a Balaton |
 |
| Herculaneum |
 |
| Csontvázak Herculaneumban |
 |
| Pompei kicsit a magasból |
 |
| Az olasz lasange |
Aztán hétfőn megmásztuk a Vezúvot, hát az is elképesztő élmény volt, ahogy bent sétáltunk a felhőkben és alattunk elterültek a városok. Tényleg lélegzet elállító.
 |
| Sorrento |
Kedden már eléggé elhagytuk Nápoly és környékét. Egyenesen a Sorrentoi-félszigetre vonatoztunk. Sorrento a limoccellojáról híres, és hát itt minden a citromról szól, tele van minden citromos dologgal, még karácsonyfa díszt is láttunk, ami citromos volt. Ja és nincsen pizza, csak rengeteg hal. Aznap majdnem éhen haltam, pedig tényleg erőt vettem magamon és halat is ettem.
 |
| Anya minden hol ezeket a virágokat fényképezte. Magyarul murva fürt a neve |
 |
| Citrom, citrom mindenhol |
 |
| Ez volt Sorrentoban az ebédem, meg persze megdézsmáltam a többiekét is :D |
Sorrentoból busszal Positanoba utaztunk.Kicsit elkapott minket az eső, de nem kellett 10 perc és már meg is száradtunk, nagyon meleg volt. Hát ott is a látvány fantasztikus volt. Az egyik oldalon a hatalmas sziklafal, míg a másikon a tenger, sajnos azt a képek nem adják vissza, ezért igyekeztem szebbeket hozni. Innen hajóval Amalfiba mentünk tovább.
 |
| Positano |
 |
| A szikla fal |
 |
| Áthajóztunk Amalfiba |
 |
| Az animés mindig talál magának valamit |
 |
| Csigák a Garibaldi téren |
Csütörtökön kissé ború napra ébredtünk, de a következő úti cél Capri volt. A napot hajókázással kezdtük. Körbe hajóztuk a szigetet és közben megnéztük a Kék-barlangot, eszméletlen szép a tenger vize, Rengeteg árnyalata van és mind fantasztikus, de ez a kék a legszebb.
 |
| Ischia |
És hát eljött a szombat is, kicsit előbb kellett kimennünk a repülőtérre, mert nem lehetett online becsekkolni és el akartuk kerülni a tömeget, de hát semmi szükség nem volt rá, így a repülőtéren ültünk gy darabig, majd amikor felszálltunk, újra elfoglaltam a helyem a szárny fölött ismét az ablak mellet. Haza felé elég felhős volt az ég, szóval csak a felszállás pillanatában csináltam képeket, amikor látszott a Vezúv is.
Még oldalakon keresztül mesélhetnék erről az egy hétről, de tényleg elég annyi, hogy csodálatos volt. Ezer és millió köszönet a bátyámnak, hogy átélhettem ezt az élményt.
Mellékesen. Köszönöm D. a mait. Nem vártam el soha senkitől, hogy csak mert szakítottunk a barátommal, a barátnőim se tartsák vele a kapcsolatot, vagy éppen töröljék őt mindenhonnan, s így tudassák velem, hogy mellettem állnak. Nem kértem tőlük ezt, mégis hogy D látta, hogy újra megtalálható a közösségi hálón és nem jelölte be, jól esett. Köszönöm D. Szeretlek. <3
2016. június 4., szombat
Nyaralás
Sziasztok. Szerettem volna hozni még egy értékelést mielőtt nyaralni megyek, de sajnos nem úgy alakultak a dolgok, hogy az időm ezt engedte volna. Miután hazaértem mindenféleképpen pótolni fogom és persze egy kis élménybeszámolót is hozok, hogy milyen volt Nápolyban és a környékén.
Legyetek jók,vigyázzatok magatokra én is megpróbálom. :-)
Sziasztok!.!
Legyetek jók,vigyázzatok magatokra én is megpróbálom. :-)
Sziasztok!.!
2016. május 7., szombat
Jasinda Wilder - Falling into you
Oldalszám: 336
ISBN: 9789633993361
Kiadás éve: 2015
Soozat: Rubin Pöttyös könyvek
Fordító: Kovács Anna
Kyle volt az első igaz szerelmem, az első minden értelemben. Aztán egy viharos augusztusi éjjelen ő meghalt, és vele halt az is, aki akkor voltam. Colton nem arra tanított meg, hogy hogyan éljek. Nem gyógyította meg a fájdalmam. Nem hozta rendbe. Arra tanított, hogyan viseljem el. Hogy hogyan éljem meg. És végül hogyan engedjem el.
Nell Hawthorne szerelmes Kyle Calloway-be, aki a legjobb barátja, amióta csak az eszét tudja. Ifjú szerelmük elpusztíthatatlan, az élet csupa ígéret számukra. Aztán egy éjszaka Kyle meghal egy tragikus balesetben, Nell pedig egy életre megváltozik.
A temetésen ismeri meg Kyle bátyját, Coltont. Mindketten küszködve próbálnak továbblépni az életükben, amennyire tőlük telik. Évekkel később újra találkoznak New Yorkban, és Colton rájön, hogy Nell valójában sosem tette túl magát Kyle halálán. Úgy tűnik, a lány mélyen gyökerező fájdalmat, súlyos bűntudatot és önvádat hordoz magában. Colton tudja, hogy nem volna szabad beleavatkoznia, de nem bír magával. Egyiküknek sem könnyű megbízni a másikban, és mindkettejüknek megvannak a maguk démonai. Együtt megtanulják, mi a fájdalom célja, mit jelent a gyógyulás, és hogy mennyire fontos a megbocsátás.
Nell Hawthorne szerelmes Kyle Calloway-be, aki a legjobb barátja, amióta csak az eszét tudja. Ifjú szerelmük elpusztíthatatlan, az élet csupa ígéret számukra. Aztán egy éjszaka Kyle meghal egy tragikus balesetben, Nell pedig egy életre megváltozik.
A temetésen ismeri meg Kyle bátyját, Coltont. Mindketten küszködve próbálnak továbblépni az életükben, amennyire tőlük telik. Évekkel később újra találkoznak New Yorkban, és Colton rájön, hogy Nell valójában sosem tette túl magát Kyle halálán. Úgy tűnik, a lány mélyen gyökerező fájdalmat, súlyos bűntudatot és önvádat hordoz magában. Colton tudja, hogy nem volna szabad beleavatkoznia, de nem bír magával. Egyiküknek sem könnyű megbízni a másikban, és mindkettejüknek megvannak a maguk démonai. Együtt megtanulják, mi a fájdalom célja, mit jelent a gyógyulás, és hogy mennyire fontos a megbocsátás.
Megint sikerült egy egyáltalán nem vidám könyvet hoznom, de ez a könyv eléggé illik rám egy részben. Én is kezdem az írónő ajánlásával, hogy akik elvesztettek valakit, és itt az elvesztésben nem csupán a halálra gondolok, azoknak remélhetőleg egy kis segítséget nyújt.
Mindenkinek…
Mindenkinek, aki elvesztette már egy szerelmét, mindenkinek aki kelt
már fel és feküdt le sírva, mindenkinek, aki megtanulta, hogy nem baj ha
nincs minden rendben.
Túlélni nem a kitartástól függ, csak lélegezni kell nap, mint nap; a
kitartás az, hogy megtanulunk élni, a fájdalom ellenére is.
"Nem voltam mindig Colton Calloway-be szerelmes. Először az öccsébe, Kyle-ba voltam."
Már az első mondat felkelti az olvasó kíváncsiságát, hogy mi történhetett.
A történet elején rögtön megismerjük Nellt és Kyle-t, a két legjobb barátot, majd az ő közös első szerelmüket. A néhány oldal alatt megszeretjük az ő párosukat, hogyan aztán az írónő jól fejbe vágjon minket, egy nem teljesen élethű, de annál megrázóbb szituációval. Nell egyszerre vesztette el a legjobb barátját és az első szerelmét, és együtt siratjuk vele Kyle-t.
Az események gyorsan haladnak, időugrásokkal, szóval a következő részben két évvel a temetés után járunk New Yorkban. Colton és Nell újra találkozik, a sors furcsa fintora. Colton azonnal észreveszi, hogy a lány egyáltalán nem tette túl magát öccse elvesztésén, s bár vonzódik a lányhoz - és emiatt bűntudata is van, mégis csak ő az egyetlen, aki segíthet Nell-nek elkezdeni érezni, és gyászolni.
Közben megismerjük mindkettejük sötét titkait, amit senkivel sem osztottak meg, és mindketten szellemekkel versenyeznek a másik szívéért.
Úgy érzem a végén kicsit eltúlozta az írónő a közös...jó,jó nem spoilerezek, na nekem az egy kicsit sok volt. Colton és Nell kapcsolatának rendes kibontakozása hosszú időbe telik, mindkettejüknek meg kell küzdeniük a saját démonaikkal, a gyászukkal, de azért az utolsó oldalak sejtetik a happy end-et.
"Azon kaptam magam, hogy elfelejtem.....de nem emlékszem az illatára. Hogy milyen érzés volt, mikor a karjában tartott. Milyen érzés volt szeretkezni vele. Milyen érzés volt megcsókolni. Nem emlékszem őrá. És néha elgondolkozok rajta, hogy igazán szerettem-e, vagy csak tinédzserkori bolondság volt."
"Érezz. Gyászolj. Hagyd, hogy érezd a dühöt, amiért elvették tőled. Érezd az elvesztését. Érezd a bánatot és a hiányát. Ne akadályozd, hogy kijöjjön, ne vagdosd magad, hogy leálljon, ne idd magad érzéketlenre. Csak ülj és hagyd, hogy szétszakítson. Aztán állj fel és lélegezz. Egyszerre egy levegővétel. Egyszerre egy nap. Kelj fel és törj darabokra. Sírj egy ideig. Aztán hagyd abba és menj a dolgodra. Nem vagy rendben, de élsz és egy nap helyre jössz."
"Bár sosem tudod igazán elengedni. Nem állsz le. Nem állítod le a fájdalmat, nem szűnsz meg szeretni. Nem tűnik el, csak élsz tovább és végül a sok szarság háttérbe szorul az életedben, így nem pusztít téged minden egyes nap. Aztán egy nap rájössz, hogy rendben vagy. Még mindig fáj, még mindig hiányzik. És igen, elfelejted a részleteket. Az illatát, a szája ízét, hogy milyen volt a bőre, a hangja. Majdnem, mintha egy másik élet lett volna, más szerette volna, más lett volna vele. De napról napra tudod, hogy rendben vagy. Valamennyire."
Muszáj volt kigyűjtenem ezeket az idézeteket belőle, hogy ha valaki nem is kap kedvet a teljes könyv elolvasásához, ezeket el kell olvasnia, és gondolkodni kell rajtuk.
Sajnálom, hogy nem előbb jelent meg, mondjuk két évvel, akkor talán nekem is hamarabb sikerült volna elfogadnom a veszteségem.
Borító: A színek tetszenek, de a nő rajta nem. 5/3
Kedvenc karakter: Nell, egyértelműen tudok azonosulni vele.
Szárnyalás: A nagy beszélgetés Nell és Colton között, a fenti idézetek helye.
Mélyrepülés: Kyle halála
Értékelés: 5/3
Kedvenc karakter: Nell, egyértelműen tudok azonosulni vele.
Szárnyalás: A nagy beszélgetés Nell és Colton között, a fenti idézetek helye.
Mélyrepülés: Kyle halála
Értékelés: 5/3
Hogyan kezdjek bele
2014. április 3-án elég nagy fordulatot vettem az életem és sajnos nem a jo irányba. Sok mindent elvesztettem akkor. Szerelmet, társat, a hitem és az álmaim. Magamba roskadtam, és egyszerűen képtelen voltam "élni". Aztán telt az idő, és még mindig magamban hordoztam a veszteségem, a fájdalmam, de muszáj volt célokat kitűznöm és küzdenem a megvalósításukért.
Eltelt két év. A célokat lassan elérem/elértem, de még mindig nem tudok "élni". Az életem újra egy mókuskerékben ragadt. Az emberek azt mondják, hogy idő majd segít és elmúlik a fájdalom. Valóban segített, elmúlt a fájdalom — vagy csak megszokottá vált és megtanultam együtt élni vele? Nem tudom. Sok mindent elfelejtettem vele kapcsolatban. Az illatát, az érintését, már nem emlékszem milyen érzés megcsókolni őt, hozzá bújni, vele aludni, de annyi biztos, hogy hiába telt el ennyi nap, ennyi hét, ennyi hónap, nem szűntem meg szeretni Őt, és azokat az érzéseket amiket vele éreztem még senki mással nem tapasztaltam.
Nagy reményekkel várom a július végét, csak ne csalódjak. De addig még elég sok akadályt le kell küzdenem.
Fel kell vele vennem a kapcsolatot, mert lehet hogy még ideiglenesen be van hozzánk jelentve, és ez nekem a kollégium szempontjából egyáltalán nem jó, és fogalmam sincs hogyan kezdjek bele. Már két éve nem beszéltünk és egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy csak közlöm vele, hogy ha nyáron itthon van és még be van jelentve hozzánk akkor legyen szíves ezen változtatni. Szeretnék egy kicsit beszélgetni vele, de nem tudom, hogy egyáltalán válaszolna e nekem ha csak egy egyszerű sziával kezdenék. Mégis tudom, hogy akárhogy bonyolódik le ez a beszélgetés, a végén ígyis úgyis fájni fog.
Eltelt két év. A célokat lassan elérem/elértem, de még mindig nem tudok "élni". Az életem újra egy mókuskerékben ragadt. Az emberek azt mondják, hogy idő majd segít és elmúlik a fájdalom. Valóban segített, elmúlt a fájdalom — vagy csak megszokottá vált és megtanultam együtt élni vele? Nem tudom. Sok mindent elfelejtettem vele kapcsolatban. Az illatát, az érintését, már nem emlékszem milyen érzés megcsókolni őt, hozzá bújni, vele aludni, de annyi biztos, hogy hiába telt el ennyi nap, ennyi hét, ennyi hónap, nem szűntem meg szeretni Őt, és azokat az érzéseket amiket vele éreztem még senki mással nem tapasztaltam.
Nagy reményekkel várom a július végét, csak ne csalódjak. De addig még elég sok akadályt le kell küzdenem.
Fel kell vele vennem a kapcsolatot, mert lehet hogy még ideiglenesen be van hozzánk jelentve, és ez nekem a kollégium szempontjából egyáltalán nem jó, és fogalmam sincs hogyan kezdjek bele. Már két éve nem beszéltünk és egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy csak közlöm vele, hogy ha nyáron itthon van és még be van jelentve hozzánk akkor legyen szíves ezen változtatni. Szeretnék egy kicsit beszélgetni vele, de nem tudom, hogy egyáltalán válaszolna e nekem ha csak egy egyszerű sziával kezdenék. Mégis tudom, hogy akárhogy bonyolódik le ez a beszélgetés, a végén ígyis úgyis fájni fog.
2016. május 3., kedd
Sziasztok.
Sajnálom, hogy ismét eltűntem és most sem hoztam semmit, de ígérem hamarosan jönni fogok valamivel.
Az ok, hogy eltűntem megint leginkább a tanulás volt. Matek érettségire készültem és hát mint ne mondjak nem volt könnyű, úgy hogy éppen három éve volt az eredeti érettségim. Ez most csak ismétlő (hivatalos elnevezés) vagyis megpróbálok jobbat, mint az előző. Hát meg is próbáltam, de remélem sikerült is.
Aztán más dolgokkal, és személlyel is tele volt a fejem. Már elkezdtem utánanézni a kollégiumok, nem iszok előre a medve bőrére, de azért jó tisztában lenni, hogy milyen papírok is kellenének hozzá. Aztán ezzel kapcsolatban egy igen kellemetlen falba ütköztem,de erről majd egy másik bejegyzésben mesélek. A személyről is a következő bejegyzésben lesz szó.
A tanulás miatt, kicsit lemaradtam olvasás terén, vagyis inkább nincs olyan könyv amit szívesen megosztanék veletek. De ha találok, akkor arról mindenképp írok, és szemezgetni fogok a nagy kedvencei közül is.
Puszi :)
Sajnálom, hogy ismét eltűntem és most sem hoztam semmit, de ígérem hamarosan jönni fogok valamivel.
Az ok, hogy eltűntem megint leginkább a tanulás volt. Matek érettségire készültem és hát mint ne mondjak nem volt könnyű, úgy hogy éppen három éve volt az eredeti érettségim. Ez most csak ismétlő (hivatalos elnevezés) vagyis megpróbálok jobbat, mint az előző. Hát meg is próbáltam, de remélem sikerült is.
Aztán más dolgokkal, és személlyel is tele volt a fejem. Már elkezdtem utánanézni a kollégiumok, nem iszok előre a medve bőrére, de azért jó tisztában lenni, hogy milyen papírok is kellenének hozzá. Aztán ezzel kapcsolatban egy igen kellemetlen falba ütköztem,de erről majd egy másik bejegyzésben mesélek. A személyről is a következő bejegyzésben lesz szó.
A tanulás miatt, kicsit lemaradtam olvasás terén, vagyis inkább nincs olyan könyv amit szívesen megosztanék veletek. De ha találok, akkor arról mindenképp írok, és szemezgetni fogok a nagy kedvencei közül is.
Puszi :)
2016. február 23., kedd
Sherry Gammon - Szerethetetlen
Oldalak száma: 404
ISBN: 9789632613437
Kiadás éve: 2013
Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS
Fordító: Kleinheincz Csilla
A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.
Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen Port Fare trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.
Aki fél nekiállni, mert trilógia és esetleg nem tudja, nem akarja beszerezni a következő két részt azt megnyugtatom, hogy mindegyik kötetnek más a főszereplője, de jó tovább olvasni, ha meg akarjuk ismerni hogyan folytatódik Maggie és Scott élete. Nekem ők a kedvenc párosom. :)
A leírásból elég sok mindenre rájövünk, de azért letisztázom.
Seth MET - ügynök, akit a drogügyek nyomozása érdekében építenek be a Port Fare High iskolába. Új feladatot kap, hogy férkőzzön egy lány közelébe, aki nem más mint Maggie. A lány csont sovány, és karikás a szeme, kinézetre olyan, mint egy heroin használó. Innen már sejthető, hogy románc fog kialakulni közöttük.
Maggienek más problémákkal kell megküzdenie. Szegények, édesanyja alkoholista, és ha éppen nem részeg, akkor átalussza az egész napot és nem csinál semmit. Maggiere hárul a feladat, hogy takarítson, ha van miből, akkor főzzön, mert ház ez az igazi oka, hogy sovány. Éhezik. A kevés segélyt, amit az anyja kap, jól be kell osztani a számlákra, kevés ételre és természetesen az alkoholra. Annak ellenére, hogy milyen az anyja, szereti, és azt szeretné, hogy viszont szeresse, de már gyerekkorából sincs jó emléke róla.
A történet középpontjában a drogdílerek üldözése mellett, fontos szerepet kap Maggie anyjának az alkoholizmusa. Bepillantást nyerünk, hogy ilyen az élet egy alkoholistával, hogy az alkohol mennyire megváltoztatja az embert és nem csak azt, aki fogyasztja, hanem a családját is.
Elgondolkodunk, hogyan lehet ilyen egy anya, hogy nem képes szeretni a saját gyerekét, miért fontosabb az alkohol.
Ez a történet nem csupán a szerelemről szól, ebben a könyvben a függőségek legrosszabbjaival találkozunk. Megmutatja, hogy a szerelemért megéri harcolni, hogy a legrosszabb pillanatokban milyen fontos, mennyit jelent, hogy velünk az, akit szeretünk, aki viszont szeret, aki bebizonyítja, hogy nem vagyunk Szerethetetlenek.
Kedvenc karakter: Seth, Maggie, Booker, Cole
Szárnyalás: Seth flörtölése Maggivel
Mélyrepülés: Maggie édesanyja mondatai.
Értékelés: 5/5
2016. január 31., vasárnap
Érezni
Minden egyes lépés, amit mezitláb a hideg és vizes betonon megtettem, elég fájdalmat okozott,hogy érezzem élek, de attól még képes lennék belehalni a hiányába. Nem felejtettem el, csak próbálok megtanulni együtt élni vele.
2016. január 24., vasárnap
Lisa De Jong - When It Rains – Amikor esik…
Oldalak száma: 365
ISBN:9789633993248
Kiadás éve: 2015
Sorozat: VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVEK
Fordító: Palásthy Ágnes
Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem.
És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el.
Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam.
Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe.
Megsebeztek.
Megmentettek.
És reményre leltem.
Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat…
Újra.
Hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán ott, hogy én nem a Vörös Pöttyös könyvek közé soroltam volna, hanem inkább a Rubin Pöttyösökhöz. De ez csak egy kis apróság. Mégis amiért ezt megemlítem az azért van, mert ez egy nagyszerű könyv, de csak az vegye a kezébe, aki hajlandó elviselni a sírást, mert szerintem nem lehet kibírni anélkül. Annak ellenére, hogy Happy End a vége.
Már a Prológusban megismerhetjük Kate-et és az ő traumáját, ami fenekestül megváltoztatta az életét. Így ő egy magába zárkózott, érints kerülő lány lett. Ami persze érthető.
A történet igazából két évvel az eset után játszódik, amikor Kate elbúcsúzik a legjobb barátjától, aki az első szerelme is egyben. Beau is szerelmes Kate-be, de egy kicsit későn mondta meg neki. Kate nem képes közel engedni őt magához senkit azóta az eset óta, Beau-val is megragadt a kapcsolatuk a két évvel ezelőtti szinten.
Kae sok mindent elveszített azon az éjszakán, leginkább saját magát. Ezért sok dologról lemondott, köztük, hogy jogi egyetemre menjen. De bennem itt merült fel, ha mindketten annyira szeretik egymást, akkor Beau miért nem tudja kimozdítani Katet a komfortzónájából, miért nem tudja megmenteni? Hiszen az igaz szerelemnek ezt kell tennie. Meg kell mentenie az embert. Valahogy hatnia kellett volna rá, még akkor is, amikor Kate arra biztatja, hogy ne foglalkozzon vele, inkább az egyetemen bulizzon, és legyen szerelmes, felejtse el őt. Persze nem volt könnyű dolga ellenkezni, ha Kate szakította mg vele a kapcsolatot, hogy megkapja a jobb esélyt.
Aztán megjelenik Asher Hunt, aki ott hagyta a nagyvárost, hogy Carringtonban éljen. Van valami a fiúban, hiszen első próbálkozására sikerül kicsalogatni Kate-et a szobájából, még ha nem is sikerül olyan tökéletesen a nap. Nem meglepő módon egymásba szeretnek, majd megosztják egymással titkaikat is. Persze Asher azért egy két dolgot utoljára hagy.
Kate történet végén megállapítja, hogy szerencsés, mert megtalálta a lelki társát és a szerelmét is. Nem feltétlenül mondanám, hogy létezik külön lelki társ, és szerelem. Szerintem valamilyen szinten ez a kettő egy és ugyanaz. Vagy ha van lelki társ, akkor semmiképpen sem olyan a kapcsolatuk, mint a könyvben Ashernek s Kate-nek. Akkor a lelki társ inkább már egy barát. Én azt mondtam volna, hogy Kate szerencsés, mert két igaz szerelmet is talált, bár a Beau-val való kapcsolatát vitatnám. Ha már választani kell, akkor inkább ő lenne az a bizonyos lelki társ, és Asher az igaz szerelem. Persze évek óta szeretik egymást, nagyrészt mindketten titokban, de akkor Kate-nek és Beau-nek is mindent meg kellett volna tenniük. hogy együtt legyenek. Nem úgy, hogy elválnak útjaik és majd úgyis együtt lesznek. Aztán megjelent Asher és első pillanatban lehetett érezni köztük valamit. Na én ezt gondolom igaz szerelemnek. Amikor elég csak rápillantanod a másikra és tudod, hogy van valami különleges benne,nem tudod mi az, de folyamatosan vonz.
Nem azt mondom, hogy csak egy szerelmünk lehet, mert. De minden szerelem más, mindegyik mást hoz ki az emberből, és ha Kate tényleg annyira szereti Beau-t, azt csak Ashernek köszönheti, mert ha ő nincs, akkor valóban képtelen lett volna tovább lépni. De ha Asher ott van, Beau-nak esélye sincs ellene.
Borító: A homlokra lehelt finom puszi a feltétlen szeretet, bizalom és meghittség jele. Szerintem Kate és Asher kapcsolatára utal. És magában is romantikus, szép. 5/5
Kedvenc karakter: Asher
Szárnyalás: Kate és Asher első együttléte
Mélyrepülés: ezt most inkább nem írnám, akkor lelőnöm a lényegét.
Értékelés: 5/5
Amikor esik, mostantól én is rá fogok gondolni. :) :(
Jó olvasást.!
2016. január 23., szombat
Melissa Landers - Elválasztva
Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 336
ISBN:9789632616827/9789632616834
Kiadás éve: 2015
Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS
Fordító: Marczali Ferenc
Csak akkor olvassátok el, ha már olvastátok az első részt, illetve ha nagyon kíváncsiak vagytok rá.
Cara egyáltalán nem arra számított, amikor elhagyta Aelyxszel a Földet, hogy egyedül kell továbbmennie a Leihrre, míg a fiút visszaküldik a Földre, hogy segítsen megbékíteni az embereket. Így szerelmes párunk már az első fejezetben elbúcsúznak egymástól, és azon gondolkodnak, hogyan fogják kibírni azt a négy hónapot egymás nélkül egy idegen bolygón.
Most Cara is megtapasztalhatja, milyen volt Aelyxnek idegenként egy másik bolygón, ahol nagyon kevés ember volt barátságos vele. Cara ugyanebben a helyzetben van. A bátyján és Aelyx nővérén kívül senki sem képes elfogadni. Még Vero - aki a fiú háziállata - is megnehezíti életét. De mindkettejüknek küzdeniük kell. A fiút a Földön még mindig halálos veszély fenyegeti, az életére törnek nem egy alkalommal. Cara mindent megtesz, próbál mindent megismerni, de a Leihren is furcsa dolgok történnek, amit a vezetők nem akarnak senkinek sem elárulni, így főhősnőnk kénytelen nyomozásba kezdeni.
Cara visszakapja a blogját, hogy megnyugtassa a többieket, mesélhessen nekik, még akkor is ha már kezd kételkedni benne, hogy jó élete lehet itt az embereknek. Sokat szenved, mert be akar illeszkedni. Hiába lett Leihr-i állampolgár ő még mindig csak ember.
Örömmel szállt fel az űrhajóra, hogy végre otthon lehessen és soha többet ne tegye a lábát a Leihrre, Aelyx legnagyobb fájdalmára. Honnan tudta volna a lány, hogy a fiú azért nem akar a Földön maradni, mert többször is meg akarták ölni? Kíváncsian vártam mi fog történni kettejükkel. Nem érhet véget úgy a második könyv, hogy szakítanak.
Valószínűleg sokunk kételkedne annyi küzdelem után, hogy jobb lenne visszatérni az otthonunkba és soha többet el nem hagyni a megszokott környezetünket. Aztán csak azt észrevesszük, hogy megváltoztunk. A máshol eltöltött idő hatással volt ránk. Lehet, hogy oda sem illetünk, de már a régi helyünkre sem. Amit megszokottnak véltünk idegen lett számunkra, nem tudtunk visszailleszkedni a régi éltünkbe. Cara is így járt. Syrine segítségével sikerült tisztáznia érzéseit, és kibékült a kis szerelmes párunk. Így életüket a Leihren folytatják tovább. Cara fontos feladatot kapott, az Útban megüresedett két hely Jaxen és testvére árulása és halála miatt, így a lány bekerült a tanácsba, hogy ő képviselje a Leihrre érkező embereket.
Borító: Illik a könyvhöz. Megmutatja, hogy a helyek felcserélődtek, hogy most Cara van a Leihren, Aelyx pedig a Földön. 5/5
Cara egyáltalán nem arra számított, amikor elhagyta Aelyxszel a Földet, hogy egyedül kell továbbmennie a Leihrre, míg a fiút visszaküldik a Földre, hogy segítsen megbékíteni az embereket. Így szerelmes párunk már az első fejezetben elbúcsúznak egymástól, és azon gondolkodnak, hogyan fogják kibírni azt a négy hónapot egymás nélkül egy idegen bolygón.
Most Cara is megtapasztalhatja, milyen volt Aelyxnek idegenként egy másik bolygón, ahol nagyon kevés ember volt barátságos vele. Cara ugyanebben a helyzetben van. A bátyján és Aelyx nővérén kívül senki sem képes elfogadni. Még Vero - aki a fiú háziállata - is megnehezíti életét. De mindkettejüknek küzdeniük kell. A fiút a Földön még mindig halálos veszély fenyegeti, az életére törnek nem egy alkalommal. Cara mindent megtesz, próbál mindent megismerni, de a Leihren is furcsa dolgok történnek, amit a vezetők nem akarnak senkinek sem elárulni, így főhősnőnk kénytelen nyomozásba kezdeni.
Cara visszakapja a blogját, hogy megnyugtassa a többieket, mesélhessen nekik, még akkor is ha már kezd kételkedni benne, hogy jó élete lehet itt az embereknek. Sokat szenved, mert be akar illeszkedni. Hiába lett Leihr-i állampolgár ő még mindig csak ember.
Örömmel szállt fel az űrhajóra, hogy végre otthon lehessen és soha többet ne tegye a lábát a Leihrre, Aelyx legnagyobb fájdalmára. Honnan tudta volna a lány, hogy a fiú azért nem akar a Földön maradni, mert többször is meg akarták ölni? Kíváncsian vártam mi fog történni kettejükkel. Nem érhet véget úgy a második könyv, hogy szakítanak.
Valószínűleg sokunk kételkedne annyi küzdelem után, hogy jobb lenne visszatérni az otthonunkba és soha többet el nem hagyni a megszokott környezetünket. Aztán csak azt észrevesszük, hogy megváltoztunk. A máshol eltöltött idő hatással volt ránk. Lehet, hogy oda sem illetünk, de már a régi helyünkre sem. Amit megszokottnak véltünk idegen lett számunkra, nem tudtunk visszailleszkedni a régi éltünkbe. Cara is így járt. Syrine segítségével sikerült tisztáznia érzéseit, és kibékült a kis szerelmes párunk. Így életüket a Leihren folytatják tovább. Cara fontos feladatot kapott, az Útban megüresedett két hely Jaxen és testvére árulása és halála miatt, így a lány bekerült a tanácsba, hogy ő képviselje a Leihrre érkező embereket.
Borító: Illik a könyvhöz. Megmutatja, hogy a helyek felcserélődtek, hogy most Cara van a Leihren, Aelyx pedig a Földön. 5/5
Kedvenc karakter: Cara és Aelyx
Mélyrepülés: David árulása
Értékelés: Megérdemli az 5/5-öt
Ha az első könyvet olvastátok és tetszett, mindenképpen folytassátok a második résszel.
Jó olvasást.! :)
2016. január 13., szerda
Jennifer Niven - Veled minden hely ragyogó
Oldalak száma:432
ISBN:97896326165686/9789632616575
Kiadás éve:2015
Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS
Fordító: Kocsis Anikó
Theodore Finchet elbűvöli az elmúlás. Már több módját is kipróbálta, hogy véget vessen az életének. Ám a világ jó és szép dolgai, legyenek azok bármilyen kicsik, minden egyes alkalommal megakadályozták ebben. Violet Markey úgy él, hogy csak a jövőbe néz, számolja a napokat az érettségiig, és azt tervezi, hogy elhagyja a várost, ahol minden a nővére halálára emlékezteti. Egy hihetetlen véletlen megváltoztatja mindkettőjük életét. Amikor Finch és Violet az óratorony párkányán találkozik, még nem tudják, ki menti meg a másikat. Aztán egy iskolai projekten azt a feladatot kapják, hogy fedezzék fel saját államukban a ,,természet csodáit", de Finch és Violet közösen egy sokkal fontosabb utazásra indulnak...
Finch Violet mellett önmagára talál, és a lány megismeri néha kicsit furcsa, de vicces, nyitott,
jókedvű oldalát. A fiú pedig eléri Violetnél, hogy már ne számolja a napokat az utazásig, és készen álljon egy új életre. De ahogy Violet világa egyre inkább kinyílik, Finché úgy zsugorodik.
Nem ezzel a könyvvel akartam folytatni a sort, de most hogy végeztem vele, nem hagy nyugodni. Bent motoszkál a fejemben, kitölti a gondolataimat.
Azért vettem "kezembe" a könyvet, mert a Dream válogatáshoz tartozik, és ott mindig találok valami jót. Vegyük csak példának az Elidegenítve sorozatot Melissa Landerstől. Na de visszatérve ehhez a könyvhöz. Tényleg csak a kiadó miatt olvastam el. A borítója nem fogott meg első ránézésre, de végig olvasva a könyvet tényleg a legjobb választás volt. A post it-eknek fontos szerepük van, akár csak a szavaknak. Megértjük, hogy egyes szavak mekkora jelentőséggel bírnak.
A történet nem a megszokott értelemben számít a romantikusok közé. Már az elején sejteni, érezni lehet, hogy valami nincs rendben. Ezért is sikerült csak második nekifutásra elolvasnom. Nem vagyok oda az olyan történetekért, amiben sejtem, hogy valami rossz dolog történik. A tündérmese híve vagyok. Joggal mondhatjátok, de hát biztos olvastam az ismertetőjét, akkor nem kellene meglepődnöm. Hát nem. Nem olvastam. Nem mindig szoktam.
Szóval hogyne hagytam volna abba, ha már az első mondat rosszat sejtett?
"A mai nap jó a halálra?"
Kérdezi magától Finch. Már a fülszövegből tudjuk, hogy rengeteget gondol a halálra, vagyis az öngyilkosságra, és több módját ki is próbálta már. Mégsem gondolta/gondolja őket komolyan.
Finch egy nagyszerű srác. Az hogy belelátunk fejébe elképesztő. A felfogása az életről, a dolgokról fantasztikus. Így kéne gy embernek élnie a napjait, csupa szenvedéllyel, nem törődve másokkal.
Szerintem meg fognak ragadni mindenkit Finch gondolatai, érzései.
Az elején kicsit furcsállottam, hogy az ő szemszögénél azt volt felírva, hogy valahány napja ébren. Nem tudtam elképzelni, hogy ő most egyáltalán nem is alszik? Aztán néhány oldal után rájöttem, hogy de igen is alszik. Akkor mégis mit jelent? Pörgettem magamban a szavakat. Nagy Zuhanás, Nagy Alvás, Nagy Zuhanás, Nagy Alvás. Mit jelenthetnek? Aztán beugrott. És imádkoztam. Kérlek ne, mondd, hogy nem az amire gondolok, mondd, hogy nem az. Kérlek. Nem, nem, nem. De sajnos igazam lett. Finch beteg. Nagyon beteg. Olvastam már egy könyvet, amiben a srácnak szintén ilyen betegsége van és hát...Bipoláris. Nézzetek utána, ha nem ismeritek. Nem igazán tudunk róla mit mondani. Az ember megjárja vele a mennyet és a poklot is, nem csak aki beteg, hanem az is, aki mellette van. Sose találkoztam ilyen emberrel, de szeretnék. Hiszen Finch annyi mindenre megtanította Violetet, az ő szenvedélyük az élet iránt leírhatatlan. Szóval igen, Finch egy nagyszerű srác, annak ellenére, hogy beteg.
Violet egy egyszerű hétköznapi lány, aki sajnos nem tud beilleszkedni az "új" életébe a nővére nélkül. Számolja vissza a napokat az érettségiig, a szabadságig, hogy végre elszabaduljon ebből a városból, és új életet kezdjen. Finch szemén keresztül látjuk őt először. Mindketten az óratorony párkányán állnak és az öngyilkosságon merengenek. A fiú menti meg a lányt, még ha erről senki sem tud, hiszen az iskolában pont az ellenkezőjéről szól a pletyka. Aztán egy iskolai földrajz projekt miatt párba kerülnek, vagyis Finch rögtön kiválasztja maga mellé a lányt, és elkezdődik a közös kalandjuk. Járnak unalmas, egyáltalán nem nagy szám helyeken, és elkerülnek érdekes tájakra is. Finch kimozdítja Violetet a komfortzónájából, és lassan, ahogy Violet beleszeret ebbe a különc fiúba, ahogy lassan újra beindul az élete, ahogy kitárul előtte a világ, úgy szűkül össze Finch világa.
Megértem a lányt, hogy haragszik Finchre, amiért elhagyta, haragszik a fiú a családjára, mert vállat vontak és csak annyit mondtak, hogy: "ő már csak ilyen". Haragszik rájuk, mert ha nem így viselkednek, akkor Finch és ő még mindig együtt lennének, felfedezve az életet, szenvedélyesen megélve azt.
Borító: 3/5
Kedvenc karakter: Finch
Szárnyalás: Violet és Finch kirándulása
Mélyrepülés: a vége, erre számítottam, de reménykedtem benn hogy mégsem így lesz
Értékelés: 4/5 a vége miatt
Mindenféleképpen ajánlom olvasásra, de készüljetek fel, hogy azért ez gy megrázó történet. Ha sírósak vagytok, akkor készítsetek magatok mellé néhány papír zsebkendőt. Nekem nem volt rá szükségem, de egész éjjel nem tudtam aludni, annyira ez járt a fejemben.
Finch egy nagyszerű srác. Az hogy belelátunk fejébe elképesztő. A felfogása az életről, a dolgokról fantasztikus. Így kéne gy embernek élnie a napjait, csupa szenvedéllyel, nem törődve másokkal.
Szerintem meg fognak ragadni mindenkit Finch gondolatai, érzései.
Az elején kicsit furcsállottam, hogy az ő szemszögénél azt volt felírva, hogy valahány napja ébren. Nem tudtam elképzelni, hogy ő most egyáltalán nem is alszik? Aztán néhány oldal után rájöttem, hogy de igen is alszik. Akkor mégis mit jelent? Pörgettem magamban a szavakat. Nagy Zuhanás, Nagy Alvás, Nagy Zuhanás, Nagy Alvás. Mit jelenthetnek? Aztán beugrott. És imádkoztam. Kérlek ne, mondd, hogy nem az amire gondolok, mondd, hogy nem az. Kérlek. Nem, nem, nem. De sajnos igazam lett. Finch beteg. Nagyon beteg. Olvastam már egy könyvet, amiben a srácnak szintén ilyen betegsége van és hát...Bipoláris. Nézzetek utána, ha nem ismeritek. Nem igazán tudunk róla mit mondani. Az ember megjárja vele a mennyet és a poklot is, nem csak aki beteg, hanem az is, aki mellette van. Sose találkoztam ilyen emberrel, de szeretnék. Hiszen Finch annyi mindenre megtanította Violetet, az ő szenvedélyük az élet iránt leírhatatlan. Szóval igen, Finch egy nagyszerű srác, annak ellenére, hogy beteg.
Violet egy egyszerű hétköznapi lány, aki sajnos nem tud beilleszkedni az "új" életébe a nővére nélkül. Számolja vissza a napokat az érettségiig, a szabadságig, hogy végre elszabaduljon ebből a városból, és új életet kezdjen. Finch szemén keresztül látjuk őt először. Mindketten az óratorony párkányán állnak és az öngyilkosságon merengenek. A fiú menti meg a lányt, még ha erről senki sem tud, hiszen az iskolában pont az ellenkezőjéről szól a pletyka. Aztán egy iskolai földrajz projekt miatt párba kerülnek, vagyis Finch rögtön kiválasztja maga mellé a lányt, és elkezdődik a közös kalandjuk. Járnak unalmas, egyáltalán nem nagy szám helyeken, és elkerülnek érdekes tájakra is. Finch kimozdítja Violetet a komfortzónájából, és lassan, ahogy Violet beleszeret ebbe a különc fiúba, ahogy lassan újra beindul az élete, ahogy kitárul előtte a világ, úgy szűkül össze Finch világa.
Megértem a lányt, hogy haragszik Finchre, amiért elhagyta, haragszik a fiú a családjára, mert vállat vontak és csak annyit mondtak, hogy: "ő már csak ilyen". Haragszik rájuk, mert ha nem így viselkednek, akkor Finch és ő még mindig együtt lennének, felfedezve az életet, szenvedélyesen megélve azt.
Borító: 3/5
Kedvenc karakter: Finch
Szárnyalás: Violet és Finch kirándulása
Mélyrepülés: a vége, erre számítottam, de reménykedtem benn hogy mégsem így lesz
Értékelés: 4/5 a vége miatt
Mindenféleképpen ajánlom olvasásra, de készüljetek fel, hogy azért ez gy megrázó történet. Ha sírósak vagytok, akkor készítsetek magatok mellé néhány papír zsebkendőt. Nekem nem volt rá szükségem, de egész éjjel nem tudtam aludni, annyira ez járt a fejemben.
2016. január 9., szombat
Melissa Landers - Elidegenítve
Sziasztok! Hát megérkeztem az új bejegyzéssel. Nem sokan ismertek, így hát azért elmondom, hogy imádok olvasni. És úgy döntöttem, hogy ebben az évben nem csak olvasni fogok, hanem megpróbálok könyvajánlókat, könyvkritikákat írni. Hát nem olyan egyszerű, de nem is számítottam arra, hogy az lesz. De ennyit erről, térjünk is át az első ajánlóra.
Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 360
ISBN:9789632615479/9789632615462
Kiadás éve: 2014
Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS
Fordító: Marczali Ferenc
Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?
A könyv még tavaly áprilisban került a kezembe, és valószínűleg még akkor el is olvastam, azután persze még párszor. :)
El se olvastam még a fülszöveget, de amint megláttam a borítót azt mondtam, hogy ez nekem kell. Teljesen illik a történethez. Megmutatja, hogy miről is szól. Látjuk, hogy mennyire különbözik a L'eihr és a Föld, Aelyx és Cara.
A történet alapja a tipikus tiltott szerelem sztori, de imádom. Főleg azért, mert reménytelenül romantikus vagyok, és szeretem az ilyen könyveket.
Valljuk be őszintén, ki nem félne egy kicsit az idegenektől? Még akkor is, ha átadták a rák ellenszerét. Szóval meg lehet érteni a többi embert, bár azért túlságosan messzire mennek.
Cara mégis igyekszik barátságosan viselkedni az elején cseppet sem kedves Aelyxszel, aki a barátaival kihasználva az alkalmat igyekeznek aláásni az emberek és a L'eihrek szövetségét. Mondanom se kell, hogy a dolog rosszul sül el.Három cserediák érkezett a Földre és Aelyx mellet kicsit a másik két diák helyzetébe is kapunk bepillantást.
A könyv megmutatja, hogy hogyan is változhat az életünk nagyszerűből borzalmassá. Cara, mivel elfogadta, hogy belép a cserediák programba az iskolatársai ellenségév válik. Szakít - a számomra egyáltalán nem szimpatikus - barátjával, összeveszik a legjobb barátnőjével és támadások célpontja lesz ő is, csak mert kedves az idegen diákhoz, s mert ezt is a legjobban akarja csinálni, mint mindent.
Megnyerte azzal is a szívemet, hogy Cara a történet folyamán blogot vezet, hogy elmondja nekik milyen egy L'eihr. És hogy ezeket az információkat valósághűen átadhassa, rengeteget kérdez Aelyxtől, így mi is megismerjük őket és a bolygójukat.
Az idő előre haladásával, ahogy több időt töltenek együtt Caraval, Aelyx érzései "kiszínesednek" és megbánja döntését, amely nem segíti a kapcsolatukat.
A végén a dolgok kissé eldurvulnak. Aelyx, Cara és a családja is veszélybe kerülnek. Cara, hogy Aelyxet mentse, egy elég nagy döntést hoz meg, ami talán felelőtlenségnek, és butaságnak is tűnhet. De mit tehet az ember, ha szerelmes?
Szóval aki elkezdi az azonnal szerezze be mellé a második részét - aminek az ajánlóját valamikor a jövő héten hozom is -, mert tűkön ülve fogja várni, hogyan folytatódik a történet a L'eihren. :)
Borító: 5/5 Első látásra beleszerettem
Kedvenc karakter: Cara és Aelyx
Szárnyalás: ahogy Aelyx átadja az érzelmeit Carának
Mélyrepülés: az emberek viselkedése
Értékelés: Megérdemli az 5/5-öt
Szóval nagyon ajánlom olvasásra.
Jó szórakozást hozzá! :)
Hát most ez ennyi lenne. Lassan bele fogok jönni, hogy hogyan írjak többet a könyvekről spoiler mentesen, de addig is remélem, hogy ez is tetszik.
Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 360
ISBN:9789632615479/9789632615462
Kiadás éve: 2014
Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS
Fordító: Marczali Ferenc
Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?
A könyv még tavaly áprilisban került a kezembe, és valószínűleg még akkor el is olvastam, azután persze még párszor. :)
El se olvastam még a fülszöveget, de amint megláttam a borítót azt mondtam, hogy ez nekem kell. Teljesen illik a történethez. Megmutatja, hogy miről is szól. Látjuk, hogy mennyire különbözik a L'eihr és a Föld, Aelyx és Cara.
A történet alapja a tipikus tiltott szerelem sztori, de imádom. Főleg azért, mert reménytelenül romantikus vagyok, és szeretem az ilyen könyveket.
Valljuk be őszintén, ki nem félne egy kicsit az idegenektől? Még akkor is, ha átadták a rák ellenszerét. Szóval meg lehet érteni a többi embert, bár azért túlságosan messzire mennek.
Cara mégis igyekszik barátságosan viselkedni az elején cseppet sem kedves Aelyxszel, aki a barátaival kihasználva az alkalmat igyekeznek aláásni az emberek és a L'eihrek szövetségét. Mondanom se kell, hogy a dolog rosszul sül el.Három cserediák érkezett a Földre és Aelyx mellet kicsit a másik két diák helyzetébe is kapunk bepillantást.
A könyv megmutatja, hogy hogyan is változhat az életünk nagyszerűből borzalmassá. Cara, mivel elfogadta, hogy belép a cserediák programba az iskolatársai ellenségév válik. Szakít - a számomra egyáltalán nem szimpatikus - barátjával, összeveszik a legjobb barátnőjével és támadások célpontja lesz ő is, csak mert kedves az idegen diákhoz, s mert ezt is a legjobban akarja csinálni, mint mindent.
Megnyerte azzal is a szívemet, hogy Cara a történet folyamán blogot vezet, hogy elmondja nekik milyen egy L'eihr. És hogy ezeket az információkat valósághűen átadhassa, rengeteget kérdez Aelyxtől, így mi is megismerjük őket és a bolygójukat.
Az idő előre haladásával, ahogy több időt töltenek együtt Caraval, Aelyx érzései "kiszínesednek" és megbánja döntését, amely nem segíti a kapcsolatukat.
A végén a dolgok kissé eldurvulnak. Aelyx, Cara és a családja is veszélybe kerülnek. Cara, hogy Aelyxet mentse, egy elég nagy döntést hoz meg, ami talán felelőtlenségnek, és butaságnak is tűnhet. De mit tehet az ember, ha szerelmes?
Szóval aki elkezdi az azonnal szerezze be mellé a második részét - aminek az ajánlóját valamikor a jövő héten hozom is -, mert tűkön ülve fogja várni, hogyan folytatódik a történet a L'eihren. :)
Borító: 5/5 Első látásra beleszerettem
Kedvenc karakter: Cara és Aelyx
Szárnyalás: ahogy Aelyx átadja az érzelmeit Carának
Mélyrepülés: az emberek viselkedése
Értékelés: Megérdemli az 5/5-öt
Szóval nagyon ajánlom olvasásra.
Jó szórakozást hozzá! :)
Hát most ez ennyi lenne. Lassan bele fogok jönni, hogy hogyan írjak többet a könyvekről spoiler mentesen, de addig is remélem, hogy ez is tetszik.
2016. január 1., péntek
Új év, új én?
Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek.!
Elkezdődött a 2016-os év. Hű, milyen fura leírni, majd pár hét múlva megszokom. Nagy reményekkel állok az új év elején, és igyekezni fogok, hogy minden jól alakuljon. Mert hát új év kezdődött, tele új lehetőségekkel, új feladatokkal, új álmokkal.
Hogy én megváltoznék? Na azt kétlem. ;) Eddig sem sikerült, vagyis én nem vettem észre változást, de hát a változást nem lehet kierőltetni, azt a környezetünk befolyásolja.
Ti hogy vagytok az újévi fogadalmakkal?
Nekem nem igazán jöttek össze. Hiába tűztem ki megvalósítható célokat, valahogy a folyamat során félbeszakadtak. Ezért már nincsenek is fogadalmaim.
Nem ígérek semmit, hiszen úgyis megszegném azt. :)
De terveim vannak. Már az év elején szeretnék sokat tanulni, hogy közelebb kerüljek a céljaimhoz.
Új dologban is szeretném kipróbálni magam. Nem akarok sokat elárulni róla, mert nem tudom mennyi ideig fog tartani az érdeklődésem iránta, vagy mennyire leszek borzasztó benne, de annyit azért elmondok, hogy a bloghoz, az íráshoz van köze.
Szóval én izgatottan készülök a következő bejegyzésre és várom, hogy mi sül majd ki belőle.
Remélem ti is.! :)
És szorítsatok, hogy menjen a dolog. Köszönööööm. Sziasztooook.! :)
Elkezdődött a 2016-os év. Hű, milyen fura leírni, majd pár hét múlva megszokom. Nagy reményekkel állok az új év elején, és igyekezni fogok, hogy minden jól alakuljon. Mert hát új év kezdődött, tele új lehetőségekkel, új feladatokkal, új álmokkal.
Hogy én megváltoznék? Na azt kétlem. ;) Eddig sem sikerült, vagyis én nem vettem észre változást, de hát a változást nem lehet kierőltetni, azt a környezetünk befolyásolja.
Ti hogy vagytok az újévi fogadalmakkal?
Nekem nem igazán jöttek össze. Hiába tűztem ki megvalósítható célokat, valahogy a folyamat során félbeszakadtak. Ezért már nincsenek is fogadalmaim.
Nem ígérek semmit, hiszen úgyis megszegném azt. :)
De terveim vannak. Már az év elején szeretnék sokat tanulni, hogy közelebb kerüljek a céljaimhoz.
Új dologban is szeretném kipróbálni magam. Nem akarok sokat elárulni róla, mert nem tudom mennyi ideig fog tartani az érdeklődésem iránta, vagy mennyire leszek borzasztó benne, de annyit azért elmondok, hogy a bloghoz, az íráshoz van köze.
Szóval én izgatottan készülök a következő bejegyzésre és várom, hogy mi sül majd ki belőle.
Remélem ti is.! :)
És szorítsatok, hogy menjen a dolog. Köszönööööm. Sziasztooook.! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)