Egy visszautasítható ajánlat

Sajnos betegség miatt nem tudtam elmesélni Nektek, hogy mi is történt velem egyik bulizásunk alkalmakor.

Már majdnem két hete történt az egész.
Barátnőm elrángatott magukkal péntek este bulizni,mondván, hogy muszáj kimozdulnom és nem csak bent kuksolni a szobában. Nem is ez a lényeg. Jól éreztük magunkat, tehát egyáltalán nem bántam meg, hogy beadtam a derekamat. Aztán az este folyamán mégis történt valami olyan, ami eddig velem sosem fordult elő. Sőt eddig csak hallottam róla,környezetemben még senkivel sem történt ilyen. Egy srác meginvitált a mosdóba. Amikor megkérdezte, hát még a szavam is elállt. Persze meg sem fordult a fejemben, hogy igent mondjak neki. De lepörgött előttem, hogy hogyan érezném magam utána. Eszembe jutott, hogy mennyire képtelen lennék a tükörbe nézni, vagy azoknak a szemébe, akik szeretnek és még ha nem is tudnák, hogy mibe mentem bele én ítélkeznék magam fölött helyettük is. A pasik mit képzelnek, hogy mindent lány csak egy tárgy amit használnak aztán elhajítanak? Persze vannak kivételek, és nem minden pasi ilyen. Mi lányok voltunk a hibásak. Vagyis azok a lányok, akik az ilyen ajánlatokat elfogadják vagy éppen ők maguk kezdeményezték az ilyen alkalmakat. Miattuk olyan nehéz nekünk rendes lányoknak, olyan fiút találni akik nem akarnak kihasználni minket.

5 éve már

Az idő csak halad és az ember csak a fontos,meghatározó pillanatokra emlékszik.

Az október egy nagyon nehéz hónap számomra érzelmileg. Pedig életem legjobb hónapjának indult. Miért ne lett volna az, hiszen a hónap elején ünneplem a születésnapomat és mint a tavalyi bejegyzésben is említettem más meghatározó dátumok is kapcsolódnak ide. De már a szülinapomat is beárnyékolja a szomorúság, a veszteség.
Hát akkor nézzük meg mi történt öt éve, amely hatalmas boldogságot,majd még nagyobb szomorúságot hozott nekem ebben a hónapban.

2011.10.15 - szombat este unokatesómmal egy bulit tartottunk, ahol - talán még pont tizenötödike volt - megismerkedtem Vele. Tisztán emlékszem, amikor elkezdtünk beszélgetni,és hogy egész héten mennyire izgatottan vártam a válaszait és hogy mi fog kisülni ebből. Már akkor szerelmes voltam bele.

2011.10.22 -  ismét egy szombat. Az első randink. Nagyon izgultam egész nap. A lehető legjobbat akartam nyújtani. És jól sikerült. Boldog voltam, amikor hazahozott,pedig még az első csók sem csattant el.

2011.10.27 - Ha már az első csók. Elérkezett a második randi és végre az első csók is. Másfél hetet vártam rá, de megérte. Rá megérte várni.

2011. 10.30 - A harmadik randi. Eredetileg csak 31-re terveztük, de átrendezte a délutánját,hogy szabad legyen. Meglepett vele. Izgalmasra sikeredett. Balatonra mentünk, és rengeteg vicces történetet mesélt. Nagyon romantikus volt az egész este. Egész végig beszélgettünk. Olyan volt mintha nem is a harmadik randinkon lennénk, hanem csak kikapcsolódni mentünk volna. Persze, szerintem külső szemmel lehetett látni, hogy igencsak az elején tartunk a kapcsolatunknak.
Ami igazából akkor még nem is volt az. Pár héttel később, amikor még mindig találkozgattunk és egyebek ;), akkor kérdeztem rá - rengeteg ember unszolására - hogy mi most akkor együtt vagyunk-e. Iszonyatosan boldog voltam, hogy igent mondott és hivatalosan a balatoni estétől számítottunk egy párnak. Bár a könnyebbség miatt a hónap utolsó napján ünnepeltünk.

És hát eltelt ez az 5 év, de sajnos nem jól végződött. Pedig mennyivel könnyebb lenne megírni boldogan, mosolyogva, hogy igen akkor Ő lépett be az életembe és még mindig 5 hosszú év után is együtt vagyunk, kibírta mellettem, elviselt engem. De nem. Nem így történt. 3 éve már nem része az életemnek és nem is lesz már soha. Ennek az időnek elég kellett volna,hogy legyen és el kellett volna felejtenem Őt.

Képtelen vagyok továbblépni. Azt mondják az ember csak akkor képes rá, ha levonta a tanulságot, megtanulta a leckét. De hogy jöjjek rá, hogy mi is volt az?
Az,hogy mennyire tudok szeretni,hogy még ennyi év után is boldoggá tenne, ha csak beszélgetne velem? Vagy hogy mennyire nem volt megfelelő párkapcsolati példa előttem? Hogy mennyire elviselhetetlen tudok lenni,hogy még azt is elüldözöm, akit a világon a legjobban szeretek? Hogy mennyire elcseszett egy ember vagyok?
Valaki igazán megmondhatná a tanulságot,mert én sajnos nem tudom.

Már én is szánalmasnak érzem magam. De mostmár én mondom, hogy elég. Ez volt az utolsó alkalom. Ennek kell lennie.

Pánik

Nem kapok levegőt.  Görcsösen szorítom a takarót, próbálok ura lenni a légzésemnek,  lelassítani a szívverésem és megnyugodni. Nem megy. Elönt a pánik, a rémület és nem akar elmúlni. Érzem, hogy ez a vég.

Könyvek

Sziasztok!!!!

Gondolom tudjátok, vagy rájöttetek, hogy mennyire szeretek olvasni. Hát ehhez kapcsolódóan egy elég merész célt tűztem ki magam elé. Elindultam egy könyv kihíváson.
Tudjátok van olyan, amikor egy év alatt 50 könyvet kell elolvasni, de mind az ötvenet más kategóriából. Hát én ezt elég korlátozónak tartottam, főleg magamnak.Nem vagyok éppen egy "mindenevő" típus. Ezért nagyon örültem, amikor olvastam, hogy van mennyiségi kihívás is. Persze itt temagad állítod be a könyvek számát.
Így az én kitűzött célom 100 darab könyv elolvasása egy év alatt, azaz 12 hónap alatt.

Szerintetek is merész?

Gondoltam. :)
Ahogy még az év elején jártunk kicsit aggódtam, hogyan is fogom teljesíteni a 100 könyvet, főleg, hogy akkor, hogy ez sikerüljön  kb 9 könyvet kellet elolvasnom havonta. Aztán persze néha csalódtam, hogy ha ez nem sikerült, és ez nem is megy olyan könnyen.

De ma fordulóponthoz jutottam. Befejeztem a 85. könyvet és már csak tizenöt könyv választ el a száztól. Ami azt jelenti, hogy havonta már csak 5 könyvet kell elolvasnom, ami számomra elég teljesíthetőnek tűnik.
Már ez az elolvasott mennyiség is sok és talán nem is lennék csalódott,hogy ha nem sikerülne,főleg, hogy most már a tanulásra kéne koncentrálnom, de igazán örülnék, ha idén ez is sikerülne.
Jövőre már biztos nem tudnám bevállalni ezt a mennyiséget.

A könyvlistát nyilvántartom és folyamatosan vezetem, hogy éppen mi az aktuális könyv amit olvasok, és hogy mikor kezdtem, majd amikor végeztem vele bekerül az olvasottak közé.

https://www.goodreads.com/review/list/50985372?shelf=read ezen a linken megtaláljátok, azokat a könyveket,amiket olvastam, olvasok és olvasni szeretnék majd.
Ha valamelyik könyv érdekelne titeket és szeretnétek a véleményemet olvasni róla, akkor nyugodtan írjátok meg hozzászólásban.

Addig is szurkoljatok, hogy sikerüljön.
Ohh, és ajánljatok ti is könyveket, hogy minél többől tudjak válogatni. :)

Puszi. ;)

Álom

Éppen csak elkezdődött az egyetem és beköltöztem a koliba már kicsit elszoktam otthonról.

Vagyis inkább csak az alvástól. Itt fent viszonylag nyugodtan,álom mentesen alszok.

Ehhez képest, hazamentem pénteken és egy álom miatt nyugtalanul forgolódtam egész éjjel és kialvatlanul ébredtem fel szombaton.

Hosszú idő telt már el, de a tudatalattim még mindig nem dolgozta fel a szakítást, és álmomban még mindig ott van.

Nem volt rossz álom. Sőt, majdnem mintha valóság lett volna. És látjátok? Ez a baj, mert nem valóság volt.

Álmomban boldog voltam, hogy megint ott van velem, érzem Őt. Erre amikor meg felébredek csalódottan veszem tudomásul, hogy nem volt igaz, csak álom volt, és Ő nem fekszik ott mellettem, nem ölel magához szorosan, nem szuszog a fülembe, nem bújok hozzá, hogy még közelebb érezzem magamhoz.

Üres mellett az ágy.

A szobában csak én vagyok, és az ott ragadt emlékünk, amik még mindig kísértenek.